Pedagógiai Program

 

 

Zengő Óvoda Egységes Óvoda-bölcsőde

Pusztavámi Tagóvoda

 

Pedagógiai Programja

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tagóvoda adatai

 

 

 

Tagóvoda neve:

Zengő Óvoda Egységes Óvoda-bölcsőde Pusztavámi Tagóvoda

Tagóvoda címe:

8066 Pusztavám, Petőfi u. 2.

Tagóvoda fenntartója:

Önkormányzat Pusztavám

Fenntartó címe:

8066 Pusztavám, Petőfi u. 2.

Tagóvodai csoportok száma:

4

Tagóvodai férőhelyek száma:

120 fő

A tagóvoda alaptevékenysége:

A 3-6-7 éves korú gyermekek nevelése, napközbeni ellátása.

Az óvoda alapfeladati között látja el a nemzetiségi óvodai nevelést, az óvodások, iskolások, alkalmazottak, szociális étkezők étkeztetését.

A tagóvoda vezetője, a program benyújtója:

 Brücklné Staudt Mónika

 

 

 

 

 

 

 

Bevezető

 

Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996. (VIII.28.) Korm. Rendelet meghatározta az óvodai nevelés alapelveit, az óvodai nevelés feladatait, az óvodai élet megszervezésének elveit, az óvodai élettevékenységi formáit, a tevékenységekben megvalósuló tanulás formáit, az óvodáskor végére elérendő fejlődés jellemzőit.

A 2011. évi CXC. Nemzeti Köznevelési Törvény az óvoda pedagógiai programjának átdolgozását vonta maga után. Ezen belül kiemelt területet jelentenek a társadalmi, illetve a közoktatási rendszer új kihívásai, különös tekintettel a családok életében és a családi nevelésben bekövetkezett változásokra, a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésére. Módosult az óvoda és az iskola kapcsolatrendszerének kiépítése, elsősorban az iskola kezdő szakaszára gondolva.

 

A kiemelt szempontokat figyelembe véve dolgoztuk át Pedagógiai programunkat, (továbbiakban PP), a Kormány 363/2012.(XII.17.) Korm. Rendelete az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról, a /2012.(…) EMMI rendelet A nemzetiség óvodai nevelésének irányelve, és a SNI gyermekek irányelvében  foglaltakkal összhangban  készült.

 

Pedagógiai programunk kidolgozásához Nagy Jenőné: Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel című választható óvodai programját használtuk fel.

 

A választható programban megfogalmazott pedagógiai elveket és értékeket nevelőtestületünk magáénak vallja, ezért a programból átemeltük mindazokat az elemeket, amelyek megvalósítása a pusztavámi körülmények között lehetségesek és szükségesek.

 

 

 

 

 

 

I. GYERMEKKÉP, ÓVODAKÉP

 

Gyermekkép

Az Alapprogram az emberi személyiségből indul ki, abból a tényből, hogy az ember mással nem helyettesíthető, szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény egyszerre. Nevelési programunk alapelve a gyermeki személyiség tisztelete, elfogadása és a feltétel nélküli szeretet, amely alapul szolgál a testileg és lelkileg egészséges, az őt körülvevő világra figyelő, benne eligazodni képes, önálló, öntudatos, boldog gyermek neveléséhez.

Programunk, az alapprogrammal azonosulva abból indul ki, hogy a gyermek, fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. E tényezők együttes hatásának következtében a gyermeknek sajátos, életkoronként és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak. Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakozásának elősegítésére törekszik, biztosítva minden gyermek számára, hogy egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, s meglévő hátrányai csökkenjenek. Nem ad helyet semmiféle előítélet kibontakozásának.

Elfogadjuk, hogy minden gyermek a saját képességei szerint, annak figyelembevételével nevelhető, fejleszthető. A személyiség szabad kibontakoztatásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó. Nevelik, fejlesztik őt az új társkapcsolatok, vagyis az óvoda minden dolgozója.

A felnőttek tetteikkel sugározzák a feltétel nélküli szeretetet, és a gyermekek számára oly fontos biztonságérzetet, hogy „tisztellek téged, fontos vagy nekem, csak rád figyelek és segítek neked, ha szükséged van a segítségemre.”(Nagy Jenőné,1997)

 

Óvodakép

Az Alapprogram az emberi személyiségből indul ki, abból a tényből, hogy az ember mással nem helyettesíthető, szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény egyszerre.

Az óvoda a köznevelési rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig. Az óvoda környezete biztosítja az óvodáskorú gyermek fejlődésének és nevelésének legmegfelelőbb feltételeit

Az óvoda funkciói: óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő funkció. Az óvodában miközben teljesíti a funkcióit, a gyermekekben megteremtődnek a következő életszakaszba (a kisiskolás korba) való átlépés belső pszichikus feltételei.

Az óvodai nevelés célja: hogy elősegítse az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakozását, a hátrányok csökkenését az életkori és egyéni sajátosságok, valamint az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével. 

Az óvodai nevelésben alapelv:

a) a gyermeki személyiséget, elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi;

b) a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását;

c) az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk.

 

Az óvodai nevelés az alapelvek megvalósítása érdekében gondoskodik: a gyermeki szükségletek kielégítéséről, az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről. A testi, a szociális és az értelmi képességek fejlesztésénél figyelembe veszi az egyéni és életkor-specifikus sajátosságokat. Gondoskodik a gyermeki közösségben végezhető sokszínű - az életkornak és fejlettségnek megfelelő - tevékenységekről, különös tekintettel a mással nem helyettesíthető játékról e tevékenységeken keresztül az életkorhoz és a gyermek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmakról, emberi értékek közvetítéséről; a gyermek egészséges fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges személyi, tárgyi környezetről.

A nemzetiségi óvodaként, az óvodai nevelésében biztosítjuk az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, nyelvi nevelését, és a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét.

A hazájukat elhagyni kényszerülő családok (a továbbiakban: migráns) gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítjuk az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását.

II. AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI

 

Az óvodai nevelés az alapelvek megvalósítása érdekében gondoskodik:

 

  • Óvodásaink nyugodt, családias légkörű óvodai nevelés során egyéni fejlődési ütemük tiszteletben tartása mellett, testileg és lelkileg egészségesen fejlődéséről
  • A gyermeki szükségletek kielégítéséről, az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről, a testi, a szociális és értelmi képességek egyéni és életkor specifikus alakításáról, a gyermeki közösségben végezhető sokszínű- az életkornak megfelelő- tevékenységekről, különös tekintettel, a mással nem helyettesíthető játékról.

E tevékenységeken keresztül az életkorhoz és a gyermek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmakról, emberi értékek közvetítéséről, a gyermek egészséges fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges személyi, tárgyi környezetről.

A nemzetiséghez tartozó gyermekek óvodai nevelésében biztosítjuk az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, nyelvi nevelését, és a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét.

  • A migráns családok gyermekeinek interkulturális neveléséről

 

 

2.1.          Az óvodai nevelés általános nevelési feladatai

 

Az óvodai nevelés feladata az óvodások testi, lelki szükségleteinek kielégítése, ezen belül:

 

      Az egészséges életmód alakítása

      Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés

      Az anyanyelvi, értelmi fejlesztés, és nevelés megvalósítása

      Német nemzetiségi nevelési feladatok

 

 

 

A program rendszerábrája

 

 

2.1.1. Az egészséges életmód alakítása:

 

Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása, a gyermek testi fejlődésének elősegítése ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. Ezen belül az óvodai nevelés feladata:

  • a gyermek gondozása,
  • testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése,
  • harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése,
  • a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése,
  • a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése,
  • az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása,
  •  a gyermekfejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása,
  • a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása,
  • a környezettudatos magatartás megalapozása, megfelelő szakemberek bevonásával- a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve - speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása.

 

 

2.1.2. Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés

 

  • Az érzelmi biztonságot nyújtó, közvetlen, szeretetteljes, nyugodt, családias légkör megteremtése, amelyben állandó értékrend vegye körül.
  • Olyan óvodai élet megszervezése, amelyben sok a közös élmény, a közös tevékenység. A közös együttlétek, közösen végzett munka öröme olyan erkölcsi tulajdonságokat erősítenek meg, mint az együttérzés, figyelmesség, segítőkészség, őszinteség, önfegyelem, pontosság, szorgalom, kitartás, állhatatosság, szabálytartás, önzetlenség, igazságosság, igazmondás.
  • A mindennapi testi - lelki edzés lehetősége fejlessze a gyermekek erőnlétét, alkalmazkodó képességét, harmonikus testi fejlődését.
  • A gyermek - gyermek, felnőtt – gyermek, felnőtt - felnőtt viszonyában megmutatkozó pozitív érzelmi töltés segítse a konstruktív együttműködő, társas kapcsolatok kialakítását, az egészséges önérvényesítést és önértékelést. A gyermekek legyenek képesek a környezetükben lévő emberi kapcsolatokban észrevenni a jót és a rosszat.
  • A szociális érzékenység kialakulása segítse a különbözőségek elfogadását, tiszteletben tartását. Segítse az én tudatának alakulását, engedjen teret önkifejező, önérvényesítő törekvéseinek
  • A szocializáció szempontjából különös jelentőségű a közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlása. Ezen keresztül fejlődjenek a gyermek erkölcsi tulajdonságai (együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség), valamint fejlődjön akarata (önállósága, önfegyelme, kitartása, feladattudata, szabálytudata) és alapozódjon meg benne az óvoda szokás és normarendszere.
  • Az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy ismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a hazaszeretet és a szülőföldhöz való kötődés alapja, hogy rá tudjon csodálkozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, mindazok megbecsülésére.
  • Ápolja és fejlessze a kisebbségi életmódhoz, kultúrához kötődő hagyományokat és szokásokat, segítse a kisebbségi önazonosság kialakulását, belsővé válását.
  • Az óvónők tegyenek meg mindent azért, hogy a gyermekek igényt érezzenek önmaguk és mások szeretetére, tiszteletére és megbecsülésére.

 

 

2.1.3. Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása

 

  • Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció  különböző formáinak alakítása – beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel - az óvodai nevelő tevékenység egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd- és kommunikációs kedvének fenntartásának ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására, és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani.
  • Az intellektuális érzelmek megjelenése segítse az érdeklődés felkeltését, a tanulási vágy kialakulását, a szűkebb és tágabb környezet megismerését a szülőföldhöz való kötődés kialakulását. Tegye képessé arra, hogy a Zöld óvodai kritériumoknak megfelelő környezettudatos szemléletük és magatartásuk megalapozódjon.
  • A gyermekek kíváncsisága, utánzási kedve fejlessze az értelmi képességeket - az érzékelést, észlelést, emlékezetet, figyelmet, képzeletet, gondolkodást - különös tekintettel a kreativitásra.
  • A kíváncsiságot felkeltő tevékenységek során szerzett tapasztalatok folyamatos feldolgozása fejlessze az egyszerű gondolkodási műveletek alkalmazását, ismeretek emlékezetben tartását.
  • A meghitt beszélgetések erősítsék a gyermekek kommunikációs aktivitását, beszélőkedvét és a gazdag nonverbális képességek megjelenését.
  • Az érzelmi alapigények biztosítása - biztonságérzet, szeretetérzet, védettségérzet - segítse a gyermekeket abban, hogy érzéseiket, gondolataikat szóval, mozgással vagy vizuális eszközökkel szabadon kifejezhessék.
  • A környezet, a felnőtt példája biztosítsa a kisebbségi nyelv megszerettetését, megismerését, a gyermekek nyelvismeretét figyelembe véve a kisebbség nyelvén folyó egyre bővülő kommunikáció biztosítását.

 

2.1.4. Német nemzetiségi óvodai nevelés

  • Nemzetiségi tevékenységi formáinkat az Óvodai nevelés országos alapprogramja szerint alakítjuk, a tartalmakhoz felhasználjuk a nemzetiségi nyelvi, irodalmi, zenei, szellemi és tárgyi kultúra értékeit.
  • Az óvodai nevelés magába foglalja a nemzetiségi hagyományok, szokások továbbörökítését, valamint a nemzetiségi identitás megalapozását és fejlesztését.
  • Nemzetiségi óvodaként mindkét nyelv, a nemzetiség nyelve és a magyar nyelv fejlesztését szolgáljuk.
  • Az óvodai élet tevékenységi formáiban a két nyelv használata érvényesül, a hangsúly a nemzetiségi nyelv fejlesztésén van.
  • A nevelési év első hónapjában történő és az érintett gyermekek nyelvismerete vonatkozásában végzett felmérés adataira építve, a nevelés valamennyi területén biztosítjuk annak lehetőségét, hogy a gyermekek minden érzékszervükkel szerezhessenek tapasztalatokat, élményeket környezetükben, bővíthessék ismereteiket, a gyerekekkel együtt fedeznek fel új és más, tanulásra alkalmas óvodán kívüli helyszíneket is.

 

 

III. AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAINAK MEGVALÓSÍTÁSA

 

3.1. A gyermekek gondozása, testi szükségletük, mozgásigényük kielégítése -egészségfejlesztés megvalósítása

 

A gyermekek óvodába lépését családlátogatás előzi meg. Ekkor kezdődik az óvónők és a gyermek megismerkedése. Az első találkozáskor, az óvónő elsősorban a gyermekek testi szükségleteinek feltárására helyezze a hangsúlyt. A testi szükségletek kielégítése alapozza meg a gyermekek jó közérzetét, ami minden egyéb tevékenységvégzéshez szükséges.

A növekedés, fejlődés üteme minden egyes gyermeknél másképpen alakul. Ezért folyamatos megfigyeléssel, összehasonlító mérésekkel segítse az egyéni sajátosságok feltárását.

A gyermekek gondozásának záloga az óvónő és a gyermekek közötti meghitt, megértő viszony, a természetes testközelség megléte. A gyermekek attól fogadnak el segítséget, akik őszinte, hiteles viselkedéssel közelednek hozzájuk, és tapintatot, elfogadást közvetítenek. Ilyen feltételek mellett ismerhetők meg a gyermekek igényei, családból hozott szokásai.

 

A gondozás során a gyermekek és felnőttek között kialakuló bizalmas viszony lehetőséget nyújt a tevékenység során leggyakrabban használt kifejezések német nyelvű megismertetésére, ismételgetésére.

 

Az óvónő a fokozatosság betartásával törekedjen arra, hogy a gyermekek egyre önállóbban elégítsék ki szükségletüket.Az önálló testápolás, étkezés, öltözködés szervezettségét az óvodába lépés pillanatától biztosítsa az óvónő.

A beszoktatás ideje alatt minden gyermekkel együtt végezze a teendőket, hogy megtanulhassák a fogásokat, testápolási szokások sorrendjét.

A fejlődés egyik feltétele a táplálkozás, mely az elhasznált energiát pótolja és a további testépítést biztosítja. A gyermekek a napi háromszori étkezéssel tápanyagszükségletük 3/4-ed részét az óvodában kapják. Ezért az óvoda kísérje figyelemmel a gyermekek étkezését, és a szülőket tájékoztassa a heti étlapról. Az étrend kellően változatos és megfelelő tápanyag összetételű legyen. Az étkezési szokásokat az óvónő és a dajka úgy alakítsa ki, hogy minél kevesebb várakozási idő maradjon, és a gyermeknek ne kelljen tétlenül várakoznia.

A gyermekeknek különböző táplálkozási szokásaik vannak. A felnőttek ismerjék meg a szülők segítségével ezeket, és kellő toleranciával fogadják el a kezdeti étvágytalanságot, válogatást. Később ösztönözzék a gyermekeket, de ne kényszerítsék az ételek elfogyasztására. Biztosítsák, hogy a nap bármely szakaszában ihassanak. Minden csoport törekedjen a szülők segítségével, a heti 1- 2 gyümölcsnap megszervezésére.

 

A testápolás a gyermekek tisztasági igényének kialakítását szolgálja. Az óvónő a gyermekek ápolása közben adjon lehetőséget, hogy a gyermek kívánsága, kérése alapján tudjon segíteni. A bőrápoláshoz, fogmosáshoz, hajápoláshoz, az orr tisztántartásához, a WC használatához a felnőttek teremtsék meg a feltételeket úgy, hogy a gyermekek fokozatosan, önállóan végezhessék ezeket a teendőket.

 

Az időjárásnak megfelelő öltözködés védi a gyermeket, ezért az óvónő szorgalmazza a szülőknél a gyermekek réteges öltözködését. Minden gyermeknek legyen csere ruhája, arra az esetre, ha átöltöztetésre szorul. Az óvónők győzzék meg a szülőket arról, hogy az udvari és csoportszobai játékhoz kényelmes öltözetre van szükség, amiben a gyermek szabadon mozoghat, és nem jelent gondot, ha homokos lesz, vagy átázik.

 

A mindennapi mozgás nélkülözhetetlen eleme az óvodai életnek. A gyermekek a természetes nagymozgásokat, mozgáselemeket egyénileg gyakorolják a sokféle mozgásfejlesztő eszközökön. Emellett a néhány percig tartó szervezett mozgásos tevékenységek jól szolgálják a gyermekek mozgáskoordinációjának fejlesztését. A rövid ideig tartó, szervezett séták is hozzájárulnak a gyermekek mozgásszükségletének kielégítéséhez.

 

A gyermekek alvásigényének egy részét az óvoda elégíti ki. Az alváshoz tiszta levegőre van szükség, ezért lefekvés előtt alapos szellőztetéssel teremtsük meg a feltételeket.

A nyugodt pihenés feltétele a csend, bizonyos bezártság. Az elalvás előtti mesélés, és az azt követő altatók dúdolása kondicionáló reflexként hat. A gyerekek, ha lehet, minden alkalommal éljék át az altató hatására kialakult szendergés állapotát.

 

3.1.1. A gyermekek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése

 

Az óvodában megbetegedett gyermeket fokozott gondoskodással, elkülönítve gondozza a felnőtt mindaddig, míg szülei meg nem érkeznek. Ez feltétlenül fontos láz, hányás, hasmenés, bőrpír, erős köhögés esetén. A fertőzések terjedését a gyakori szellőztetéssel, edzéssel, megfelelő öltözködéssel, külön törölköző használatával igyekezzenek gátolni.

A négy- öt éves korban kialakuló alakváltozás, a hirtelen növekedés gyakran okoz hanyag testtartást. A szervezett mozgásos tevékenységek, különösen a prevenciós fejlesztő tornák, a mozgási igény kielégítése segít a gerinc deformitások megelőzésében.

A lábboltozatot erősítő, fejlesztő mozgással a lúdtalpas gyermek lábtartása javítható.

 

A gyermekek egészséges életmódját úgy lehet biztosítani, ha mindennapedzési lehetőségük van. Erre legtöbb alkalmat a szabadban tartózkodás biztosít, mely növeli a gyermekek ellenálló képességét. Ezért mindennap - ha lehet kétszer is - tartózkodjanak a szabadban.

 

 

3.1.2. A gyermekek fejlődéséhez, fejlesztéséhez szükséges egészséges környezet biztosítása

 

Az óvoda feltételrendszere befolyásolja a gyermekek egészséges életmódjának szintjét.

Az óvoda legfontosabb fejlesztési tere az óvodaudvar. Az udvar akkor tölti be funkcióját, ha a gyermekek a nap nagy részét kinn tölthetik.

 

Az óvoda udvarán minden csoportnak van állandó helye, ahol a gyermekek bármikor megtalálhatják óvónőjüket. Ugyanakkor minden gyermek, minden udvarrészen is játszhat. Az udvaron található árnyékos és napos játszórész, füves, homokos és betonos rész, valamint, az első óvodaudvaron közlekedési pálya. A virágos és veteményeskert az esztétikai érzék fejlesztése mellett a munkatevékenységnek is hasznos terepe.

A mozgásfejlesztő eszközök - mászókák, hinták, billegők csúszdák - különböző típusú mozgásokhoz adnak lehetőséget. Minden csoport rendelkezik homokozóval. A labdás játékokhoz megfelelő nagyságú terület áll a gyermekek rendelkezésére.

Az óvoda udvarán található olyan zártabb udvarrész is, ahol énekes játékokat is játszhatnak a gyermekek, és olyan hely is, ahol bábozásra, dramatikus játékra nyílik lehetőség.

Fontos, hogy legyen biztosítva ivóvíz a gyermekek számára.

Az óvoda épületét a nevelési, fejlesztési feladatok megvalósításának figyelembevételével az óvónők esztétikusan rendezzék be.

A több funkciót betöltő csoportszobát tegyék alkalmassá a szabad játékra, a tevékenységek végzésére, az étkezésre, az alvásra és a pihenésre.

 

Az óvónő a többféle játéktevékenységhez alakítson ki elkülönített csoportszoba részeket (építés - családjáték). Alakítson ki mesesarkot is, ami a személyes perceknek, napi mesélésnek, bábozásnak a színtere. Legyen olyan sarok vagy csoportszoba rész, ahol a gyermekek összegyűjthetik a séták alkalmával talált „kincseket”.

 

Az öltözők berendezése, világítása, fűtése, szellőzöttsége biztosítson minden feltételt a nyugodt vetkőzéshez, öltözéshez. Minden gyermeknek legyen külön ruhazsákja, két gyermeknek egy cipőtartó rekesze, ruhás polca. Az öltözőben a szülők részére legyen egy esztétikus hirdetőtábla, ahol havi időszakokra lebontva tájékoztatást kapnak a csoport nevelési-fejlesztési elképzeléseiről, eredményeiről. A mosdóban megfelelő méretű eszközök segítik a szükségletek kielégítését. Minden gyermeknek legyen elkülönített fogmosó felszerelése, törölközője, fésűje. A fürdőszobai tevékenységek szokásait az óvónők rögzítsék képi formában a többcsatornás érzékelési lehetőség biztosítása miatt.

 

A mozgásfejlesztés fontos színtere az óvodai tornaterem, ahol a nagy tér és a tornaszerek a szervezett mozgás mellett, rossz idő esetén mozgásos játékokra is lehetőséget biztosítanak.

Az óvoda szomszédságában elhelyezkedő futballpályák szintén a változatos mozgásra adnak lehetőséget.

 

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén

 

  • A testápolási szokásoknak megfelelően a gyermekek teljesen önállóan, felszólítás nélkül tisztálkodnak, fogat mosnak, fésülködnek.
  • A tisztálkodási eszközökre vigyáznak, helyére teszik azokat. Zsebkendőjüket önállóan használják köhögésnél, tüsszentésnél egyaránt.
  • Önállóan eldöntik, hogy mennyi ételt fogyasztanak, önállóan töltenek vizet a kancsóból.
  • Készségszinten használják a kanalat, villát, kést.
  • Esztétikusan terítenek, higiénikusan étkeznek.
  • Étkezés közben halkan beszélgetnek.
  • Teljesen önállóan öltöznek
  • A ruhájukat ki-begombolják, cipőjüket befűzik, bekötik.
  • A ruhájukat esztétikusan, összehajtva a polcukra helyezik.
  • A környezetükben igyekeznek mindenütt rendet tartani.
  • Ügyelnek saját külsőjükre, melyben megjelenik a szépre, ízlésesre törekvés.
  • A gyermekek értik az egészséges életmód alakításához kapcsolódó szituációkban a kisebbség nyelvén megfogalmazott kifejezéseket. Képesek a leggyakrabban használt testápolással, étkezéssel, öltözködéssel kapcsolatos eszközöket két nyelven megnevezni.

 

 

3.2. Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés megvalósítása

 

3.2.1. Az érzelmi biztonságot nyújtó szeretetteljes, családias légkör megteremtése beszoktatástól az óvodáskor végéig

 

Az óvodáskorú gyermek jellemző sajátossága a magatartásban az érzelmek dominálnak, ezért elengedhetetlen, hogy a gyermeket az óvodában érzelmi biztonság, kiegyensúlyozott, szeretetteljes, derűs légkör vegye körül. A családias légkörben kialakul a gyermekek érzelmi kötődése társaihoz, felnőttekhez egyaránt. Ez olyan alaphangulatot ad, ami kapcsolatteremtésre, cselekvésre, játékra ösztönöz.

 

Az óvónő családlátogatása és a szülőkkel történő személyes kapcsolat során derítse ki, milyen érzelmi légkör uralkodik a családban.

Figyeljen fel az intézményes neveléssel kapcsolatos véleményre, érzésekre, ezen belül a kisebbségi neveléshez fűződő érzelmi viszonyra.

 

A gyermekek élettere legyen barátságos, otthonos, amit elsősorban az óvónő tervez meg, de adjon lehetőséget arra, hogy a gyermekek ötletei, elképzelései is érvényesüljenek.

Mozoghassanak a gyermekek szabadon a csoportszobában, mosdóban, ezzel is fokozható az otthonosság érzése.

 

Legyen minden óvodai csoportnak hagyománya, szokásrendszere jelképrendszere, szimbóluma, ami sajátos, egyéni színezetű légkört biztosít, és ez is mélyítheti a gyermekek összetartozását, együttérzését.

 

Már a beszoktatástól kezdve legyen jelen a csoportban olyan tárgy, játékszer, ami a kisebbségi életet idézi és a kisebbséghez való érzelmi kötődést segíti elő.

Az otthonosság érzését segíti elő az is, hogy minden gyermeknek tároló helye van, ahová saját eszközeit, játékait, a mikro csoportos sétán gyűjtött „értékeit” beteheti, önállóan gondozhatja, kezelheti.

 

A beszoktatás időszaka meghatározza a gyermekek kialakuló érzelmi kötődését az óvodához. Az óvónő a szülőkkel együtt teremtse meg a lehető legnyugodtabb feltételeket a gyermekek közösségbe történő beilleszkedéséhez.

Nagyfokú körültekintést, gyöngédséget, megértést, türelmet kíván meg a 3-4 éves gyermekek beszoktatása.

Az óvoda adjon lehetőséget arra, hogy a gyermekek szüleikkel együtt ismerkedjenek az óvodával. A gyermekeknek a szülői együttlét biztonságot ad az új környezet elfogadásához, ugyanakkor a szülő megismeri az óvoda belső életét, a gyermekek napirendjét, szokásait.

A beszoktatás során viselkedési rendet tanul meg a gyermek, ami segíti a társas beilleszkedést.

A beszoktatásban lehetőleg mindkét óvónő vegyen részt. A dajkával együtt gondosan készítsék elő ezt az időszakot. Az óvónők a szülőkkel ismertessék a beszoktatás menetét.

A sok érdekes, ízléses játék mellett az óvónő személyes kapcsolattal, mesével, ölbeli énekes játékokkal, mondókákkal kedveskedjen a gyermekeknek.

A beszoktatás idejétől kezdve a tervezett szokásoknak megfelelően végezzék a tevékenységeket érzelmi megerősítéssel, játékosan. Minden esetben a gyermekek egyéni képességeit, egyéni fejlettségi szintjüket, tempójukat, szokásaikat figyelembe véve.

Az 5-6-7 éves gyermekek segítsenek a kisebbek öltöztetésében, vegyék körül őket gyengédséggel, szeretettel. A családias légkör megteremtése elősegíti a gyermekek társas kapcsolatainak alakulását. Mindehhez gazdag, tevékenykedtető élet szükséges. A közös élmények az óvodáskor végéig biztosítják a gyermekek együttműködését, amiben formálódik egymáshoz való viszonyuk.

A gyermekeknek legyen lehetősége érdeklődésüknek megfelelő tevékenységet választani, hogy gyakran átélhessék a belülről táplálkozó kedvet, motivációs állapotot.

 

 

3.2.2. A gyermek- gyermek, felnőtt- gyermek, felnőtt - felnőtt pozitív érzelmi töltésű kapcsolatának kialakítása, az érzelmekre épülő kapcsolatteremtő és megtartó képességek formálása, erősítése

 

A gyermekek pozitív kapcsolata csak úgy alakul ki, ha jól érzik magukat a csoportban. Bizalmuk, biztonságuk kialakulását elősegíti az óvoda felnőtt közössége, és gyermekközössége. Ebben kiemelkedő szerepe van az őket körülvevő felnőtteknek.

A jó nevelés alapja a feltétel nélküli szeretet, korlátokkal együtt. A korlátokat úgy szükséges megszabni, hogy az adott korosztály meg tudjon felelni az elvárásoknak.

A nevelés akkor lesz hatékony, ha az óvónő az egész csoport előtt álló feladatokat minden gyerek számára - egyéni sajátosságait figyelembe véve - érthetővé, vonzóvá tudja tenni.

A gyermekek neveléséhez először meg kell teremteni a jó kapcsolatot a szülőkkel, nagyszülőkkel, hogy kellő bizalom alakulhasson ki az együttneveléshez. Bizalmas kapcsolatban a gyermekek egyéni jellemzőit megismerheti az óvónő, ami elengedhetetlen feltétele az egyéni nevelésnek. Az óvónő segítse a gyermekeket abban, hogy a másságot tiszteletben tartva elfogadják eltérő képességű és tulajdonságú társaikat.

 

Felnőtt - gyermek kapcsolata:

Az óvónő próbálja megérteni - elsősorban érzelmileg - a gyermekeket. A parancsolás helyett igyekezzen kérdezni, ami elősegíti a megértést, az átérzést. Így elérhető, hogy a gyermekek igénye, akarata, energiája nincs visszaszorítva, hanem más irányba terelhetővé válik.

A gyermekek mágikus képzelete sokat segíthet a pozitív szociális kapcsolatok, szokások kialakításában. A pozitív személyiségjegyeinek megalapozása a mágikussággal, a csodákkal teli meseélmények segítségével és a versek zeneiségével, rímek csengésével jól megvalósítható. A bábozás és a dramatikus játék remek lehetőséget biztosít a gyermekek szociális érettségének fejlesztésében.

Az óvónő magyarázatában jelenjen meg a dolgok pozitív oldala.

A gyermekek tevékenységéhez az óvónő biztosítson nagy szabadságot, a pontos határok megjelölésével. A határokat meg kell védeni a gyermeki respektálás érdekében. Tehát a nagy szabadság, a világos határok azt jelentik, hogy az óvónő röviden, egyértelműen, pozitívan fogalmazza meg azt, amit akar, vagy nem akar. Az óvónő többszöri „határátlépésnél” vezessen be konzekvenciákat, következményeket. Ugyanakkor adja meg a lehetőséget a javításhoz. Alakítsa ki a közösségi élet szabályait. Legyen képes nevelési taktikát váltani, ha egymást követően eredménytelennek érzi a befolyásolását. Az óvónő segítse a gyermekbarátságok kialakulását, adjon segítséget abban is, hogy a barátok, a közösség többi tagjaihoz is kapcsolódjanak.

A gyermekek érdeklődjenek a közösség érdekében végzendő feladatok iránt, érzelmileg éljék át a közös aktivitásból eredő célok teljesítését. Az óvónő nevelje a gyermekek érzésvilágát a kialakult összeütközések feldolgozása során.

A konfliktust feloldó megbeszéléseket kellő odafigyeléssel, kivárással hallgassa meg az óvónő, hogy véleményt tudjon mondani a történtekről úgy, hogy a gyermekek saját felelőssége erősödjön.

Az óvónő bátorítson minden gyermeket a csoporton belül, hogy a belső elégedettsége, pozitív énképe kialakuljon. Az agresszív gyermek lehetőleg ne kapjon figyelmet az agresszivitásán keresztül.

A felnőtt - gyermek társalgásában világos, egyértelmű, építő, előrevivő megfogalmazás jelenjen meg, a kívánság tárgyilagos megnevezésével, az ok kiemelésével. Biztosítson az óvónő minden gyermeknek személyes perceket, hogy a jó kapcsolatot megerősítse.

Ezekben a beszélgetésekben a mások és a saját érzések elfogadása és megfogalmazása is kapjon hangot. A kapcsolatok erősítését szolgálja a beszélőtárs megbecsülése, értékelése, a kölcsönös engedmény keresése, melyből mellőzendő a megbántás, hibáztatás, gyakori bírálgatás, kioktatás, kiabálás, panaszkodás, prédikálás.

A gyermek viselkedéskultúráját fejlessze a felnőttek példája, bátorítása, türelme, bizalomelőlege és az a szemlélete, ami a sikert észreveteti, és a sikertelenséget segít elviselni.

Tilalom helyett a felnőttek adjanak választási lehetőséget a gyermekeknek, hogy önálló döntéseket hozhassanak, és változásra képessé váljanak.

A humor a szeretet egy bizonyos formája, jó segédeszköz a pozitív töltésű viszonyok ápolásában. A nehézségeket a humor feloldhatja, a görcsösséget megszünteti.

A bátortalan gyermekek nevelésekor az óvónő örüljön a kisebb előrelépésnek, fejlődésnek is. Hassa át a közösségfejlesztő pedagógiai munkát az odafigyelés, meghallgatás, a saját érzések elmondása, mások érzésének meghallgatása, elfogadása, hogy a gyermekek örömteli optimizmusa fejlődhessen.

 

Az óvónő hívja segítségül a nevelésben a célirányosságot. Elemezze, vizsgálja a gyermekek társas kapcsolatát, viselkedését. Használjon minél több játékos eszközt az egyéni jellemzők kimutatásához. (pl. születésnapi tábla, életkorokat mutató tábla, ”Megérkeztem, itt vagyok!” jelző tábla stb.)

 

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén

 

  • Ragaszkodjanak óvodájukhoz, a kisebb gyermekekhez, felnőttekhez. Ezt érzelmekben, szavakban, tettekben hozzák nyilvánosságra
  • A gyermekeknek igényévé válik a helyes viselkedés és a szokásrendszer szabályainak betartása
  • Egymást figyelmeztetik a szabályok megszegése esetén
  • A felnőtt kérése nélkül is segítenek egymásnak, együtt éreznek a közösség tagjaival
  • Konfliktusos helyzetben társaikkal egyezkednek
  • Érdeklődnek társaik, barátaik iránt, ha az óvodán kívül találkoznak, szeretettel köszöntik egymást
  • A csoportba érkező vendégeket szeretettel fogadják
  • Igényükké vált a tevékenységekben való részvétel és együttműködés
  • A tevékenységeket türelmesen, a megbeszéltek alapján befejezik. Képesek nyugodtan ülni, figyelmesen meghallgatják a felnőttek, gyermekek közléseit
  • Szavak nélkül is értik környezetük jelzéseit, érzéseit
  • A közösségért szívesen dolgoznak, bíznak önmaguk képességeiben
  • Értékelik saját tetteiket, és az eléjük tárt magatartási példákat.
  • Érvényesítik kezdeményezőkészségüket, kinyilvánítják tartósabb érdeklődésüket
  • Igyekeznek legyőzni a felmerülő akadályokat, találékonyak, szorgalmasak
  • Értik, ismerős élethelyzetben használják, a felnőtt minta nyomán megismert német kifejezéseket
  • Érzelmileg elfogadják a kétnyelvűséget
  • Szociálisan éretté válnak az iskolába lépésre

 

3.3. Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása

 

Anyanyelvünk bonyolult, sokrétű, árnyalt jelrendszer, amelyet a gyermek sokféle tevékenység közben, társaihoz és a felnőttekhez való viszonyának fejlődése során sajátít el.

Az értelmi nevelés változatos tevékenységeken keresztül a kultúraátadás hatásrendszerében az óvodai nevelési módszerek segítségével, elsődlegesen a gyermek szabad játéka által valósul meg. Az értelmi fejlesztés szoros kapcsolatban van az anyanyelv és kommunikáció alakulásával.

Az óvodai anyanyelvi nevelés komplex folyamat, ami a nevelési folyamat egészében jelen van. Az anyanyelvi,- az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása közben, mint minden más területen belül, figyelembe vesszük az eltérő családi és szocializációs körülményekből, a gyermekek életkori sajátosságaiból, eltérő fejlődési ütemükből adódó különbözőségeket. Ennek megfelelően törekszünk a kapcsolatok új formáinak kialakítására, az énképük, az önismeretük, az önértékelésük fejlesztésére.

 

 

 

 

3.3.1. Az óvodai anyanyelvi nevelés célja

 

Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés, a kommunikáció különböző formáinak differenciált fejlesztése a nevelőtevékenység egészében. A 3-7 éves gyermekek beszédészlelésének, beszédmegértésének fejlesztése, változatos módszerekkel, anyanyelvi játékokkal, különböző tevékenységformákkal, spontán beszédhelyzetekkel, beszédaktivitásuk fokozása, nyelvi és kommunikációs képességek kibontakoztatása.

 

3.3.2. Általános feladataink

 

  • Olyan biztonságos, elfogadó szeretetteljes légkör megteremtése, ahol elmondhatják a gyermekek gondolataikat
  • Változatos tevékenységek szervezése, biztosítása
  • A természet és társadalmi környezet jelzéseinek, nonverbális közléseinek megismertetése
  • A gyermekek kíváncsiságának, érdeklődésének fenntartása
  • Kommunikációs helyzetek teremtése, gyermekek beszédkedvének felkeltése, gyermeki kérdések megválaszolása
  • Gyermekek szókincsének bővítése
  • A nyelvileg hátrányos helyzetű, illetve nyelvileg kiemelkedő gyermekek differenciált fejlesztése
  • Nyelvtanilag helyes, jól érthető tiszta beszéddel mintaadás,
  • Migráns gyermekek egyéni fejlesztése a magyar nyelv megismertetése terén
  • Szakmai kapcsolattartás logopédussal, fejlesztőpedagógussal

 

 

            A kommunikációs képességek fejlesztése a játékon, a mozgáson, a tapasztalatszerzésen, a külső világ tevékeny megismerésén, a komplex esztétikai nevelésen keresztül történik.

A játék a mozgásos képi, nyelvi, zenei, környezeti élmények által kiváltott kommunikáció, a gondozás, a munka, mint a gyermekek szükségleteinek, kívánságainak szóbeli megfogalmazása-integrált, komplex nevelési helyzetekben, változatos kommunikációs lehetőséget kínálva vannak jelen a korszerű óvodai, anyanyelvi nevelésben.

 

3.3.3. Értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása

 

            Az óvodai nevelés a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosítja a gyermekeknek a változatos tevékenységeket.

            A gyermekek értelmi fejlesztése során a spontán szerzett tapasztalatokra, ismeretek tapasztalati úton történő bővítésére, rendszerezésére fektetünk hangsúlyt.

Az életkori sajátosságoknak megfelelő ismeretek és tapasztalatok megszerzéséhez a különböző tevékenységekben és élethelyzetekben adódó lehetőségek kihasználásával, azok gyakorlásával jutatjuk el a gyermekeket. A fejlesztési tevékenységek során az új tapasztalatok szerzésének biztosítása a társadalmi és természeti környezetről fakad.

            Tiszteletben tartjuk, hogy a különböző tevékenységeken keresztül képes érzékelni, észlelni a körülötte lévő világot,azon keresztül bővül az emlékezete, fejlődik a figyelme, gazdagogdik képzelete, fejlődik a gondolkodása és válik egyre kreatívabbá.

Az értelmi fejlesztés során fontos feladatunk, hogy az új ismeretekhez, jártasságokhoz, készségekhez egyéni fejlődési ütemük tiszteletben tartásával juthassanak gyermekeink.

 

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén

 

  • Koruknak megfelelően kialakult a pontos érzékelésük, észlelésük
  • Képesek vizuális, auditív differenciálásra
  • Térbeli viszonyokat képesek felismerni, megnevezni
  • Az önkéntelen bevésés mellett megjelenik a szándékos bevésés
  • Figyelmük korukhoz képest tartós
  • Gondolkodásukra  a problémamegoldásra törekvés és a kreativitás jellemző
  • Gondolkodásukban megjelenik a képszerű, szemléletes gondolkodásmód
  • Helyesen, tisztán, érthetően beszélnek
  • Kérdésekre legalább egyszerű mondatokkal válaszolnak, kérdéseket ők maguk is bátran feltesznek
  • Szókincsük koruknak megfelelő, egyszerűbb történetet, mesét képesek önállóan is elmondani
  • Ismerik és használják az udvariassági formákat
  • Jól használják a metakommunikációs eszközöket
  • Bátran, szívesen kommunikálnak társaikkal és a felnőttekkel
  • Egymásra odafigyelnek, képesek türelmesen meghallgatni egymást
  • A migráns gyermekek is megértik az óvodai élethez szükséges kifejezéseket és képesek magukat megértetni
  • Munkájukban, munkatempójukban, kitartásukban, önfegyelmükben, önállóságukban  megnyilvánul az életkoruknak megfelelő feladattudatuk, feladattartásuk

 

3.4. Német nemzetiségi nevelési feladatok megvalósítása

 

3.4.1. Német nemzetiségi nevelési feladatok

 

Célunk és feladatunk, hogy a gyermekek ismerjék meg a nemzetiségi nyelv zeneiségét, hangulatát.

A gyermekekben alakuljon ki pozitív érzelmi viszony a nemzetiségi kultúra és nyelv iránt.

Életkori sajátosságuknak és egyéni képességeiknek megfelelően forduljanak érdeklődéssel a német nemzetiség hagyományai, szokásai felé.

Szeressék meg és a mindennapi játéktevékenység során, játsszák szívesen, érezzék sajátjuknak a régi sváb gyermekjátékokat.

Egyre bővülő kommunikáció révén, készüljenek fel a német nyelv iskolai tanulására.

 

3.4.2. Feladat

 

  • A nemzetiségi nevelés feltételeinek megteremtése. Az óvodai tevékenységek során az utánzáson alapuló nyelvelsajátítás és hagyományápolás lehetőségének biztosítása.
  • Az óvoda és óvoda udvar berendezése során biztosítani kell a nemzetiségi életet idéző, óvodában használható eszközök, játékok jelenlétét.
  • A gyerekek az óvónő irányításával maguk is készítsenek régi kultúrát idéző játékokat - rongybaba, rongylabda stb.
  • Német mese és verseskönyvek, kazetták, cd-k, képességfejlesztő játékok tegyék színesebbé a tárgyi környezetet.
  • A nemzetiségi nevelés eredményessége érdekében minden gyermekcsoportban biztosítani kell nemzetiségi óvodapedagógusi végzettséggel rendelkező óvónő jelenlétét.
  • Fontos, hogy az óvónő szeresse a német nyelvet, ismerje és érezze sajátjának a szokásokat, tisztelje a hagyományokat. Szeretettel, pedagógiai hozzáértéssel közvetítse azt a gyerekek számára.

 

A falu jellemzője, hogy a nemzetiségi nyelvet már csak néhányan beszélik. A gyerekek többnyire nem beszélik sem a sváb, sem a német nyelvet, amikor az óvodába kerülnek.

A nyelv megismertetésére a játéktevékenységet és a nap folyamán rendszeresen visszatérő kommunikációs helyzeteket kell kihasználni. Programunk tartalmát az évszakok változásához kötődő néphagyományok és népszokások képezik, lehetőséget nyújtva arra, hogy az ünnepekhez kapcsolódó sváb szokásokat természetes módon tegyük a gyermekek életének részévé.

 

Az óvónő lehetőség szerint hívja meg a csoportba azokat az embereket, akik őrzik a hagyományokat. Szervezze meg, hogy a gyerekek régi fényképeket nézegethessenek, elbeszélések nyomán ismerjék meg nagyszüleik, dédszüleik gyermekkorát, tanuljanak tőlük sváb mondókákat, dalos játékokat, mozgásos játékokat.

Az óvónő látogasson el a gyermekekkel a faluházba, meséljen saját szülei, nagyszülei gyermekkoráról, játékairól.

 

Az osztrák Nickelsdorf község óvodájához fűződő partnerkapcsolatot a nemzetiségiségi nevelés bővítésére kell kihasználni.

 

 

3.4.3. Nemzetiségi óvodai nevelés irányelvei

 

 A nemzetiségi óvodaként a tevékenységi formákat az Óvodai nevelés országos alapprogramja szerint alakítottuk ki, a tartalmakhoz felhasználtuk a nemzetiségi nyelvi, irodalmi, zenei, szellemi és tárgyi kultúra értékeit. Az óvodai nevelés magába foglalja a nemzetiségi hagyományok, szokások továbbörökítését, valamint a nemzetiségi identitás megalapozását és fejlesztését.

Az óvoda mindkét nyelv, a nemzetiség nyelve és a magyar nyelv fejlesztését szolgálja. Az óvodai élet tevékenységi formáiban a két nyelv használata érvényesül, a hangsúly a nemzetiségi nyelv fejlesztésén van. A két nyelv használatának aránya a pedagógiai programban került meghatározásra, tekintettel  a gyermekek nyelvismeretére.

 

Célunk és feladatunk, hogy a gyermekek ismerjék meg a nemzetiségi nyelv zeneiségét, hangulatát.

A gyermekekben alakuljon ki pozitív érzelmi viszony a nemzetiségi kultúra és nyelv iránt.

Életkori sajátosságuknak és egyéni képességeiknek megfelelően forduljanak érdeklődéssel a német nemzetiség hagyományai, szokásai felé.

Szeressék meg és a mindennapi játéktevékenység során, játsszák szívesen, érezzék sajátjuknak a régi sváb gyermekjátékokat.

Egyre bővülő kommunikáció révén, készüljenek fel a német nyelv iskolai tanulására.

 

Feladat:

  • A nemzetiségi nevelés feltételeinek megteremtése. Az óvodai tevékenységek során az utánzáson alapuló nyelvelsajátítás és hagyományápolás lehetőségének biztosítása.

 

Az óvoda és óvoda udvar berendezése során biztosítani kell a nemzetiségi életet idéző, óvodában használható eszközök, játékok jelenlétét.

A gyerekek az óvónő irányításával maguk is készítsenek régi kultúrát idéző játékokat - rongybaba, rongylabda stb.

Német mese és verseskönyvek, kazetták, cd-k, képességfejlesztő játékok tegyék színesebbé a tárgyi környezetet.

A nemzetiségi nevelés eredményessége érdekében minden gyermekcsoportban biztosítani kell nemzetiségi óvodapedagógusi végzettséggel rendelkező óvónő jelenlétét.

Fontos, hogy az óvónő szeresse a német nyelvet, ismerje és érezze sajátjának a szokásokat, tisztelje a hagyományokat. Szeretettel, pedagógiai hozzáértéssel közvetítse azt a gyerekek számára.

 

A falu jellemzője, hogy a nemzetiségi nyelvet már csak néhányan beszélik. A gyerekek többnyire nem beszélik sem a sváb, sem a német nyelvet, amikor az óvodába kerülnek.

A nyelv megismertetésére a játéktevékenységet és a nap folyamán rendszeresen visszatérő kommunikációs helyzeteket kell kihasználni. Programunk tartalmát az évszakok változásához kötődő néphagyományok és népszokások képezik, lehetőséget nyújtva arra, hogy az ünnepekhez kapcsolódó sváb szokásokat természetes módon tegyük a gyermekek életének részévé.

 

Az óvónő lehetőség szerint hívja meg a csoportba azokat az embereket, akik őrzik a hagyományokat. Szervezze meg, hogy a gyerekek régi fényképeket nézegethessenek, elbeszélések nyomán ismerjék meg nagyszüleik, dédszüleik gyermekkorát, tanuljanak tőlük sváb mondókákat, dalos játékokat, mozgásos játékokat.

Az óvónő látogasson el a gyermekekkel a faluházba, meséljen saját szülei, nagyszülei gyermekkoráról, játékairól.

 

Az osztrák Nickelsdorf község óvodájához fűződő partnerkapcsolatot a nemzetiségiségi nevelés bővítésére kell kihasználni.

 

 

A fejlődés eredménye óvodáskor végére

 

  • A nevelés eredményeként a gyermekek tudják és természetesnek tartják, hogy az óvodában a német nyelv is körülveszi őket.
  • Örömmel élik meg a nemzetiségi hagyományokat felidéző ünnepeket, alkalmakat.
  • Sok német nyelvű éneket, mondókát, játékot ismernek. Örömmel éneklik és mondogatják azokat.
  • Egyéni fejlettségüknek megfelelően megértik az óvodai élet során adódó kommunikációs helyzetekben a német nyelvű kifejezéseket.


 

IV. A PROGRAM NAPIRENDJE

 

A csoportban az óvónők dolgozzák ki a gyermekek számára leginkább ideális napirendet.

A napirendek kidolgozásához az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

A gyermekekre nagy hatással van a feszültségtől mentes együttlét, az örömteli hangulat, az óvónő érzelemgazdagsága, az óvoda egész életének átgondoltsága. A napirend igazodik a különböző tevékenységekhez és a gyermek egyéni szükségleteihez, valamint tekintettel van a helyi szokásokra, igényekre. A rendszeresség és az ismétlődések érzelmi biztonságot teremtenek a gyermekek számára.

Tervezésnél az óvónő vegye figyelembe a gyermekek szükségleteire, esztétikus, higiénikus gondozására fordítható időszükségletet. Egész nap során érvényesüljön a folyamatosság, rugalmasság.

A napirend tükrözze, hogyan épülnek egymásra a különböző tevékenységek. Határozza meg az egyéni fejlesztéseket. A napirendben külön időpontot jelöljön meg a gyermekek rendszeres edzésére, a mindennapos, szervezett, tervezett, mozgásos lehetőségeire. A testnevelés foglalkozásokat úgy kell tervezni, hogy a tornaterem kihasználtsága optimális legyen.

Séták tervezésénél fontos, hogy a felnőtt kíséret biztosítható legyen.

A gyermekek délutáni pihenése élettani szükséglet. A délutáni alvás időtartama 1,5-2 óra.

Az óvodai élet szervezésében a gondozásnak kiemelt szerepe van. Az óvodapedagógus a gondozás folyamatában is nevel, építi kapcsolatait a gyermekekkel, egyúttal elősegíti önállóságuk fejlődését együttműködve a gondozást végző többi munkatárssal.

Az óvodai nevelés tervezését, valamint a gyermekek megismerését és fejlesztését, fejlődésük nyomon követését különböző kötelező dokumentumok, valamint az óvodapedagógusok által készített- nem kötelező- feljegyzések, dokumentumok is szolgálják.

4.1. Javaslat a gyermekek napirendjének elkészítéséhez:

 

6,15 - 10,30

      Szabad játék a csoportszobában

      Testápolás, tízórai

      Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka

      Ének, zene, énekes játék, gyermektánc

      A külső világ tevékeny megismerése

      Részképességek fejlesztése egyéni szükséglet alapján

      Verselés, mesélés,

      Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása

      Német nyelvi kommunikáció fejlesztése

      Mozgás, mindennapos mozgás

      Munkajellegű tevékenységek

 

10,30 - 11,30

 

      Játék a szabadban

      Séta

      Énekes játékok az udvaron

      Mozgás

 

11,30 – 15,15

 

      Munkajellegű tevékenységek

      Ebéd

      Testápolási tevékenységek

      Pihenés, alvás mesével, altatóval

      Uzsonna

 

15,15 - 16,30

 

      Szabadjáték a csoportszobában vagy a szabadban

 

 

V.  AZ ÓVODAI ÉLET PROGRAMJAI ÉS A NEVELŐTESTÜLET FELADATAI

 

5.1. Népi és óvodai hagyományok ápolása, népszokások, ünnepeink

 

A program a magyar népi és a pusztavámi hagyományok megőrzését, a népi kultúra ápolását egyaránt feladatának tekinti.

A kétnyelvűség mellett felvállalja, hogy őrzi mindkét nép hagyományait. A kisgyermekek nevelésébe beépíti mindazokat az értékeket, amelyek számukra érthetőek és megőrzésre érdemesek.

Az óvónőnek feladata, hogy olyan légkört teremtsen, amelyben az óvodába lépés első pillanatától a nevelés szerves része a hagyományápolás. Így a modern világgal ötvözve tovább él a népi kultúra, és korunk gyermekei is megtalálják benne a szépséget, örömöt, követendőt.

Saját hagyományaink és a népi hagyományok mellett, német partneróvodánkhoz fűződő barátság megnyilvánulásaként az ő szokásaik közül megemlékezünk a Márton napi népszokásokról.

 

5.2. A néphagyomány tartalma az egyes tevékenységformákban

 

Verselés, mesélés

(Népmesék, mondókák, közmondások, rigmusok, időjóslások, nyelvtörők, találós kérdések.) 

 

Ének, zene, énekes játék, gyermektánc

(mondókák, énekes gyermekjátékok, népdalok, hangszeres népzene.)

Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka

(Tárgykészítő népi játékok, szövések, gyöngyfűzés, agyagozás, mézeskalács sütés, rongybaba készítés, stb.)

 

A külső világ tevékeny megismerése

(A Zöld jeles napok hagyományai, népiszokások megismertetése, felelevenítése ezeken a napokon, népi jóslatok, közmondások, rigmusok,)

 

Mozgás, mozgásos játékok

(Ügyességi és sportjátékok)

 

Német nemzetiségi nyelv

(dalok, mondókák segítségével, utánzásra építve)

 

Munkajellegű tevékenységek

(a munka nem csak a gyermekre gyakorol hatást, hanem azzal kölcsönhatásban környezetére is, azt formálja, átalakítja a különböző tevékenységek során)

 

5.3. Az óvodában ünnepelhető jeles napok időrendben:

 

      Betakarítás, szüret

      Márton nap

      Advent (adventi gyertyagyújtás, Mikulás, Lucázás, karácsonyi ajándék bontás és közös játék a szülőkkel)

      Farsang (farsangi bál, nemzetiségi hét /faluház látogatás, hagyományőrző kézműves foglalkozás,sütés, komálás, batyusbál)

      Húsvét  (tojás festés, tojásgurítás).

      Március 15.

      Anyák napja

      Évzáró

      Gyermekhét programjai

      Majális/Juniális

 

Zöld jeles napok:

 

Állatok világnapja /okt.4./

Víz világnapja /márc.22./

Föld napja /április 22./

Madarak fák napja /május 10./

 

5.4. Zöld óvoda

 

Hosszú évtizedeken keresztül folyamatosan alakított ki arculatunkat, mely a nemzetiségi nevelést, a környezeti nevelést, a környezet- és természetvédelmet irányozta elő. A 2011/2012-es tanévben, hosszas, kitartó, és folyamatosan megújulni képes munkánk eredményeként, óvodánkat méltónak találták a Zöld óvoda cím viselésére.

 Nevelési programunkat, nevelő munkánkat áthatja az a szemlélet, miszerint „mindannyian a természet része vagyunk, beleszületünk, benne élünk, ezért nem mindegy, hogy milyennek látjuk, és milyenné formáljuk”.

Környezetei nevelésünk összhangban áll az óvodai nevelés valamennyi területével, hiszen programunk keretéül a magyar és német nemzetiségi hagyományok és a természet körforgása szolgálnak.

Óvodapedagógusaink, és az óvónői munkát közvetlen segítő munkatársak a fenntarthatóság pedagógiájának szemléletével azonosulni tudnak, melynek egyik fő célja, hogy a közös tudás kialakításán és ehhez vezető folyamat bejárásán keresztül, szemléletváltást készítsen elő. Mindez a mindennapi rutin, a kialakult viselkedésminták felülviszgálatát jelenti. Olyan cselekvési folyamat, melynek következtében szinte folyamatos átalakulás figyelhető meg az intézmény mindnennpjaiban.

A nevelőmunka tervezésében, a megvalósítás gyakorlatában megtalálhatók a környezeti nevelés elvei, tartalmi jellemzői. A nevelőmunka hatékonysága érdekében a nevelési eljárások során a mit, mivel, mikor, hogyan és kivel kérdésekre épített fejlődést elősegítő tevékenységek kerülnek megvalósításra (pl. az igényeknek megfelelően megvalósuló képességek fejlesztése, eszközhasználat megtanulása, ismeretszerzés és alkalmazás modern módszereinek használata, kirándulások, stb.)

A gyermekek nevelése egyéni fejlettségi szintjükhöz igazodik, tevékenységközpontú, kiterjed az SNI, nemzetiségi gyermekek nevelésére egyaránt.

Az óvoda épület helységeinek berendezése, segít a környezetbarát szemléletmód, valamint az egészséges életmód megalapozásában. Minden csoportszobának egyéni hangulata és arculata van, a természetsarokban a természet által adott „kincsekkel” találkozhatnak a gyermekek. Folyamatosan alakítjuk takarékossági rendszerünket (villany, víz, fűtés, hideg-meleg kevert vizes csapok)

Szelektív hulladékgyűjtéshez szoktatjuk gyermekinket a faluban elhelyezett szelektív hulladékgyűjtők, az egész éven át tartó papír és elem, valamint a műanyag kupakok, és az elektronikai hulladék gyűjtés segítségével.

Az óvodapedagógusok lehetőség szerint gyarapítják a környezeti neveléshez kapcsolódó szakirodalmat, felnőtt és gyermek környezet- és egészségbarát szemléletre ható könyvek vonatkozásában egyaránt.

Célunk, hogy programunkkal minél nagyobb hatással legyünk a gyermekek és családtagjaik környezettudatos szemléletének alakítására.

 

5.5. A néphagyomány ápolás tartalma korcsoportonként

 

Minden jeles napot egy hosszabb előkészület vezet be, amelyhez az óvónő a gyermekek kíváncsiságát kielégítve folyamatosan változatos tevékenységeket biztosít.

A hagyományok ápolása közben történő együttjátszás, együttmunkálkodás, tervezgetés örömtelivé, izgalmassá teszi a várakozás időszakát. Maga az ünnep külsőségeivel együtt sem erőltetett, betanított forma, hanem vidám hangulatú, felszabadult együttlét.

 

 

 

5.6. Betakarítás, szüret

 

3- 4 évesek:

Figyelgessék a nagyok betakarító munkáját, őszi tevékenykedését. Tapasztalják meg a természet változását, feküdjenek az avarba. Végezzék irányítással a termések gyűjtését, figyeljék, hogyan történik tárolásuk, mit készít belőlük az óvónő.

Hallgassanak éneket, mondókát az őszi gyümölcsökről, őszi munkákról. Vegyenek részt a betakarításban.

 

4-5 évesek:

Gyűjtsék a természet kincseit, rendezzék el, díszítsék velük csoportszobájukat. Figyeljék az állatok viselkedését. A felnőttek segítségével takarítsák be, dolgozzák fel a terméseket.

Ismerkedjenek meg egyszerűbb énekes játékokkal, gyűjtsék, válogassák az ősz gyümölcseit.

Lehetőség szerint vegyenek részt a szüret előkészítésében, a szüreten. Játsszanak népi játékot, préseljék a szőlőt, kóstolják meg a mustot, táncoljanak népzenére. Az évszak lezárásaként a közösen készített kalendáriumon kövessék a megtörtént eseményeket.

5-6-7 évesek:

Ismerjenek meg találós kérdéseket, közmondásokat, meséket, verseket, dalokat. Dolgozzák fel a betakarított gyümölcsöt, zöldséget. Végezzenek őszi munkát a kiskertben, udvaron, ha lehetőség adódik, családok kertjeiben.

Népzenére táncoljanak egyszerűbb lépésekkel, forgásokkal. Játsszanak énekes szüreti, népi játékokat, ismerjenek meg néhány ügyességi- és sportjátékot (pl. kakasviadal, zsákban futás). Készítsenek termésből egyszerű hangszereket.

Vegyenek részt a szüreten. Lehetőség szerint látogassanak el pincékhez, ismerjék meg a szőlő feldolgozásának menetét.

Az évszak lezárásaként a közösen készített kalendáriumon kövessék a megtörtént eseményeket.

 

 

 

 

5.7. Márton nap

 

3-4 évesek:

Hallgassanak mondókát, éneket, mesét a ludakról, egymás megsegítéséről, jószívűségéről. Figyeljék meg, ahogy az óvónő lámpást, „ludas” dekorációt készít. Vegyenek részt az óvoda közös Márton napi délelőttjén, ahol az óvó nénik kedveskednek a gyermekeknek egy évszakhoz kapcsolódó mesével. Az óvónők példája nyomán vegyék észre, hogy segíteni, örömet okozni jó dolog.

Hívják meg az ünnep délutánjára szüleiket az óvodába. Márton napi játékdélután keretében készítsenek lámpásokat, majd lássák vendégül szüleiket a csoportban előre elkészített finomsággal. Ezt követően vegyenek részt a faluval közösen megszervezett Márton napi  lámpás felvonuláson.

 

4-5 évesek:

Segítsenek a lámpások, „ludas” díszítő elemek elkészítésében. Segítsenek a szoba díszítésében. Ismerkedjenek Márton nap történetével. Vegyenek részt az óvoda közös Márton napi délelőttjén, ahol az óvó nénik kedveskednek a gyermekeknek egy évszakhoz illő mesével.

Hívják meg az ünnep délutánjára szüleiket. Márton napi játékdélután keretében készítsenek lámpásokat, majd lássák vendégül szüleiket a csoportban előre elkészített finomsággal. Ezt követően vegyenek részt a faluval közösen megszervezett Márton napi lámpás felvonuláson.

 

5 - 6 - 7 évesek:

Hallgassanak mesét és mondjanak történeteket, egymás megsegítéséről. Maguk készítette lámpásokkal díszítsék a csoportjukat. Ismerkedjenek meg szent Márton történetével, magyar és német nyelven egyaránt. Hívják meg az ünnep délutánjára szüleiket. Márton napi játékdélután keretében készítsenek lámpásokat, majd lássák vendégül szüleiket a csoportban előre elkészített finomsággal. Ezt követően vegyenek részt a faluval közösen megszervezett Márton napi lámpás felvonuláson.

 Vegyenek részt az óvoda közös Márton napi délelőttjén, ahol meghallgathatják az óvó nénik őszi meséjét.

5.8. Advent

 

Borbála nap (december 4.)

Mikulás (december 6.)

Luca nap (december 13.)

Karácsony (december 24- 25- 26.)

 

3 -4 évesek:

Ismerkedjenek az advent jelképeivel: koszorú, naptár. A naptár alapján minden nap készüljenek egyszerűbb feladatokkal a karácsonyra. Rövid dalt, mondókát vagy verset tudjanak a Mikulást és a karácsonyt várva. A tanult mondókákkal, dalokkal, igény esetén, legyenek aktív résztvevői a falu Adventi gyertyagyújtásának. Ismerkedjenek az adventi néphagyományokkal, barkácsoljanak, készítsenek ajándékot szüleiknek, süssenek egyszerűbb karácsonyi édességet a csoport sajátosságainak megfelelően.

Figyeljék a vízbe tett cseresznyeágat, az ültetett Luca- búzát. Ismerkedjenek a karácsonyi népszokásokkal. Mikulás és karácsony előtt tanuljanak dalt, verset, mondókát mindkét nyelven. A tanult mondókákkal, dalokkal, igény esetén, legyenek aktív résztvevői a falu Adventi gyertyagyújtásának. Vegyenek részt az óvoda folyosóján lévő Adventi koszorú gyertyáinak meggyújtásán. Karácsony ünnepére hívják meg szüleiket, hogy együtt ünnepelhessenek az óvodában is.

 

4 -5 évesek:

Segítsenek az adventi naptár és koszorú elkészítésében. Naponta nézzék meg, mik a további feladatok. Tegyék vízbe a cseresznyeágat, ültessenek Luca- búzát. Ismerkedjenek az adventi néphagyományokkal, barkácsoljanak, készítsenek ajándékot szüleiknek, süssenek egyszerűbb karácsonyi édességet a csoport sajátosságainak megfelelően.

Mikulás és karácsony előtt tanuljanak dalt, verset, mondókát mindkét nyelven. A tanult mondókákkal, dalokkal, igény esetén, legyenek aktív résztvevői a falu Adventi gyertyagyújtásának. Vegyenek részt az óvoda folyosóján lévő Adventi koszorú gyertyáinak meggyújtásán. Karácsony ünnepére hívják meg szüleiket, hogy együtt ünnepelhessenek az óvodában is.

 

5 -6 - 7 évesek:

Az óvónők irányításával készítsenek adventi naptárt és koszorút. Luca napjára tanuljanak mondókákat, ismerjék meg a Luca napi népszokásokat. Mikulás és karácsony előtt tanuljanak dalt, verset, mondókát mindkét nyelven. A tanult mondókákkal, dalokkal, igény esetén, legyenek aktív résztvevői a falu Adventi gyertyagyújtásának. Vegyenek részt az óvoda folyosóján lévő Adventi koszorú gyertyáinak meggyújtásán.

Ismerkedjenek az adventi néphagyományokkal, barkácsoljanak, készítsenek ajándékot szüleiknek, süssenek egyszerűbb karácsonyi édességet a csoport sajátosságainak megfelelően.

Karácsony ünnepére hívják meg szüleiket, hogy együtt ünnepelhessenek az óvodában is.

 

5.9. Farsang (vízkereszttől hamvazószerdáig)

 

3 - 4 évesek:

Egyszerű technikával díszítsenek papírálarcot, kedvük szerint öltözzenek jelmezbe, táncoljanak, utánozzák az óvónő táncos mozdulatait.

 

4 -5 évesek:

Díszítsenek farsangi álarcot, vegyenek részt farsangi játékokban, tanuljanak egyszerű dalokat, mondókákat. Hallgassanak tréfás meséket, verset.

 

5 - 6 -7 évesek:

Tanuljanak farsangi dalt, bálba hívogató mondókákat. Segítsenek jelmezük, maszkjuk elkészítésében. Hívogassák társaikat a mulatságba. Vegyenek részt a táncban, az ügyességi játékokban, a csoportszoba feldíszítésében, átrendezésében.

 

 

 

5. 10. Nemzetiségi hét

 

A Nemzetiségi Munkaközösség munkatervében meghatározott program alapján – a nemzetiségi nevelés céljainak, feladatainak megfelelően – életkori sajátosságokat figyelembe véve, vegyenek részt a hagyományok ápolásában.

 

5.11. Húsvét

 

(Az első tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltére következő vasárnap)

Határkerülés, locsolkodás, tojásgurítás.

 

3 -4 évesek:

Tanuljanak locsoló verset, fessenek tojást óvónőjük segítségével.

Locsolkodjanak és vegyenek részt a tojás-játékokban. Tegyenek sétát az óvoda környékén.

 

4 -5 évesek:

Tanuljanak locsoló verset, fessenek, díszítsenek tojást óvónőjük segítségével.

Locsolkodjanak és vegyenek részt a tojás-játékokban. Tegyenek nagyobb sétát a környéken, dekorálják a csoportszobájukat.

 

5- 6 - 7 évesek:

Díszítsék az ablakot. Tanuljanak mondókát, verset locsoláshoz. A fiúk locsolják meg a lányokat és az óvónőket, a lányok készítsenek tojást a fiúknak. Vegyenek részt a tojás-játékokban. Tegyenek nagyobb sétát a határba.

 

5.12. Március 15.

 

Március 15-re változatos technikával készüljön nemzeti színeinket magába foglaló, erre a napra jellemző jelkép. Az elkészített jelképekkel közösen elsétálunk a falu emlékművéhez, ahol a tanult, versekkel, mondókákkal, dalokkal köszöntjük Nemzeti ünnepünket.   

5.13. Tavaszköszöntő

 

 Az iskolai énekkar közreműködésével, tavaszi énekekkel, versekkel, mondókákkal kedveskedünk egymásnak és köszöntjük a kikeletet.

 

5.14. Apukás barkácsdélután

 

A gyerekek kérjék meg az édesapákat, hogy a megbeszélt délutánon jöjjenek el az óvodába és velük együtt, közösen készítsék el az óvónők által felkínált technikával az anyák napi ajándékot. A délután zárásaként meglepetésükkel szerezzenek örömet édesapjuknak.

 

5.15.  Május 1.

 

3 -4 évesek: A nagyok feldíszített fáját járják körbe, tavaszi dalokat énekelve.

 

4 -5 évesek: Egyszerűbb díszeket készíthetnek a májusfára, segíthetnek díszíteni is.

 

5 -6 - 7 évesek: Maguk készítette díszekkel közösen díszítsék fel a fát.

 

5.16. Édesanyák köszöntése, évzáró

 

3 -7 évesek:

Az óvónők előzetes megbeszélésen határozzák meg, hogy az ovoda közös Anyák napi ünnepségén, melyek lesznek azok az énekek, mondókák, versek, amelyekből csokrot kötnek.

 A dalok, mondókák, versek kiválasztásánál, minden esetben vegyék figyelembe az életkori sajátosságokat, és a teljesen vegyes összetételű óvodai közösséget. A dalok, mondókák, versek kiválasztásánal, minden csoportos óvónő, saját csoportjának képességeit szem előtt tartva tegye meg javaslatát.  Csak annyi részt vállaljon fel, amivel a gyermekek mindenek felett álló érdekeit nem sérti.

Az elkészült csokorral a falu anyáknapi ünnepségén a gyermekek ünnepélyesen köszöntik az Édesanyákat, Nagymamákat. 

Az ünnepség zárásaként, a gyermekek adják át az édesanyjuknak, nagymamájuknak az Apukás barkácsdélutánon elkészített szebbnél-szebb ajándékot.

 

5.17. Gyermekhét

 

A hétre az éppen aktuális helyzetnek megfelelően, igyekszünk minél változatosabb programokat biztosítani gyermekeinknek. Ha lehetőségünk nyílik rá, szívesen fogadunk „játszóházasokat, bohócot, énekeseket, mese-báb előadókat”, szívesen megismertetjük gyermekeinket új-más kreativitást fejlesztő eszközökkel, olyan technikákkal, amivel ritkábban találkozhatnak gyermekeink.  Arra törekszünk, hogy a héten igazán szép, élményekben gazdag hetet nyújtsunk óvodásainknak.

 

5.18. Óvodai búcsúzás az iskolába készülőktől

 

Iskolába készülő nagyjainktól, az óvoda fő tevékenységformáiból kiindulva, játékkal, dalokkal, vidáman, jókedvűen köszönünk el.

Nagycsoportosaink indítsák el a belőlük alakított „búcsú vonatot”, a vonattal járják végig a csoportokat, ott kérjék meg társaikat, hogy ők is szálljanak be a „masiniszták” mögé, és együtt, énekszó kíséretében járják körbe az óvoda épületét.

A cél a „búcsúállomás”, ahol valamennyi társukkal és az őket körülvevő felnőttekkel, elköszönés képpen együtt eljátszhatják legkedvesebb dalosjátékaikat, elmondhatják kedvenc mondókáikat és egy élő növénnyel tegyék szebbé az óvoda udvarát!

 Ha az anyagi feltételek lehetővé teszik, ajándékba tortát kapnak, amiből megkínálják társaikat és a felnőtteket egyaránt!

Az „ünnepélyes búcsúzásra”, amire meghívott vendégeket is várunk, a csoport életéhez, szokásaikhoz, stílusukhoz igazodva kerül sor az évzáró műsorral egybekötve!

 

 

5.19. Majális – Juniális

 

A gyermekhét zárásaként megrendezésre kerül a Majális-Júniális. Erre a napra szeretettel várjuk a kedves családokat egy önfeledt együtt játszásra, közös ebédre, és egy játékos sportnapra.

Célunk, hogy minden családnak önfeledt, emlékezetes, élményekben gazdag napot biztosítsunk. Szeretnénk, hogy az óvoda valamennyi dolgozója, ilyen formában is megismerhesse a bizalmukkal minket megtisztelő családokat. Így közös együttműködésünk a gyermekek érdekében méginkább hatékonnyá válhat!

 

 

VI. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGFORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI

 

AZ ÓVODAI NEVELÉS TEVÉKENYSÉGI FORMÁI

 

  • Játék
  • verselés, mesélés
  • ének, zene, énekes játék, gyermektánc
  • rajzolás, festés, mintázás, kézi munka,
  • mozgás
  • külső világ tevékeny megismerése
  • munka jellegű tevékenységek
  • tevékenységekben megvalósuló tanulás

 

6.1. Alapvető tevékenységek

 

A játék a kisgyermekek legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze.

Ezért programunk minden gyermeki tevékenységet játékba ágyazva, vagy játékosan valósít meg.

Ugyanakkor a gyermekek biológiai fejlődése elsősorban rendszeres testmozgással biztosítható.

Az óvodáskorú gyermek lételeme a mozgás. Nem tud nem mozogni. Miközben mozog, tapasztalatot gyűjt, fejlődik, formálódik személyisége.

A célirányos mozgás alkalmas arra is, hogy a gyermek fejlődésbeli elmaradását korrigálja vele az óvónő.

Programunk ezen meggondolásból kiemelt figyelmet fordít a játékra és a mozgásra.

 

6.1.1. A játék. Tevékenységekben megvalósuló tanulás.

 

 A játék

 

A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék - szabad-képzettársításokat követő szabad játékfolyamat – a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a mozgást, az egész személyiséget fejlesztő élményt adó tevékenységgé.

A kisgyermek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt - a szülő és az óvodapedagógus.

Az óvodapedagógus utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyermekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is.

A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, eszközökre, játékszerekre van szükség. Az óvoda és az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és élményszerzési lehetőségeket biztosítson a különböző játékformákhoz, a gyakorló játékokhoz, a szimbólikus játékokhoz, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz.

A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával, indirekt reakcióival éri el.

Az óvodában előtérbe kell helyezni a szabadjáték túlsúlyának érvényesülését. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában, továbbá a játékos tevékenységszervezésben is meg kell mutatkoznia.

Továbbá célunk, hogy minél sokrétűbb, tájékozódó tevékenységgé váljon a játék. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékba tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, kreativitásukat fejlesztő és erősítő, élményt adó tevékenységgé.

 

Feladatok:

 

  • A játékhoz szükséges feltételek biztosítása (légkör, hely, idő, eszközök, élmények)
  • A 3 - 6 - 7 éves korban megjelenő játékfajták, s azok tartalmának, minőségének gazdagítása, a gyermekek egyéni sajátosságainak figyelembe vételével.
  • A gyermekek beszédkészségének, német nyelvű kommunikációjának fejlesztése a játékban.
  • Az óvónő játéksegítő módszerei

 

A játékhoz szükséges feltételek biztosítása (légkör, hely, idő, eszközök, tapasztalatszerzés- élmények)

 

Alkotó kedvű légkört elsősorban olyan játék biztosításával érhet el az óvónő, ahol a gyermek szabadon dönthet abban, hogy kivel játszik, milyen játékot választ, milyen témát dolgoz fel, milyen eszközzel jeleníti meg azt, milyen helyet választ és mennyi ideig tart a játéka.

Az óvónő teremtse meg mindezekhez a feltételeket. A játékos légkört segíti a sok új ötlet is, a kellő időben adott segítség, megerősítés.

A csoportban csak annyi szabályt vezessünk be, ami segíti a rugalmas, oldott légkör fenntartását, a szabad játékot, a sokféle manipulációt, az elképzelések valóra váltását.

A kreatív légkör segíti a gyerekek ötleteinek szabad áramlását, a másik gyerek meghallgatását, az alkotó együttműködés kialakulását.

A szabad játék során a gyermekek feszélyezettség nélkül tudjanak önállóan vagy társaikkal önfeledten játszani. Az óvónő kezdeményezésére a gyerekek szívesen vesznek részt az énekes és mozgásos játékokban.

A képességfejlesztő játékoknál a gyermek válasszon szabadon a felkínált szerepek, játékhelyzetek, társak között.

Az óvónő az együttjátszás során teremtse meg a kezdeményezett játékhoz szükséges témát, eszközöket, szabályokat és a helyet. Az óvónő őszinte játéka mély átérzésre serkenti a gyermekeket.

Az óvónő az oldott légkör érdekében bátran használjon humoros kifejezéseket és tréfás szavakat.

 

A különböző típusú játékokhoz szükséges hely biztosítása

 

A gyermekek a csoportszobában szükség szerint önállóan, vagy amíg erre nem képesek, az óvónő segítségével alakítsák ki játékuk számára a megfelelő helyet.

A csoportszobában legyen helye többféle állandó és variálható, elkülönített „kuckónak”.

 

A csoportszoba fontos része a meghitt mesesarok.

Itt kapnak helyet az átváltozáshoz szükséges kellékeket tartalmazó ládikák, fonott kosarak, fiókos szekrények.

 

A séták során összegyűjtött tárgyak, termések, növények, képek a kincseket őrző sarokban kapnak helyet.

 

A rajzolásnak, festésnek, gyurkálásnak, tárgykészítő népi játékoknak legyen meg az állandó helye. Az ehhez szükséges kellékek, anyagok, eszközök mindegyik játékidőben álljanak a gyerekek rendelkezésére.

Az óvónőnek legyen gondja rá, hogy a családjátékot játszó, de az építő gyermekek is zavartalanul tevékenykedjenek.

 

A gyermekek játéktere lényegesen megnő az udvaron, ezért ösztönözzük őket arra, hogy minél több nagymozgásos tevékenységet folytassanak. Az időjárás függvényében az óvónő segítse az udvari szerepjáték kibontakozását (pl. a népi játékok, mozgásos játékok, közlekedési játékok, színpadi játékok, ügyességi és sportjátékok feltételének megteremtésével stb).

 

A játékhoz szükséges idő

 

A játéktevékenység az óvoda kinyitásával elkezdődik. A gyermekek ettől kezdve szabadon választott játékkal játszhatnak. A játék folyamatosságát a folyamatos napirend jól biztosítja, így a gyermekek egybefüggően, a játékok elrakása nélkül játszhatnak több órán keresztül.

Programunk szerint a 3-4 éves gyermekek szinte egész nap játszanak, egyedül, egymás mellett, néha összeverődve, kivéve a tisztálkodás, alvás és étkezés idejét.

 

Az 5-6 éves gyermekek már összeszokott csoportokban játszanak. A csoportok kialakulásához, szerepek elosztásához több időre van szükségük, mint a kisebbeknek. Ezért az óvónő kísérje figyelemmel a játékot és törekedjen arra, hogy csak akkor ajánljon más játékot, ha már a gyermekek játéka felbomlóban van, s azt a körülmények miatt szükségesnek látja.

 

Az 5-6-7 éves gyermekeknek az óvónő biztosítsa a több napon keresztül tartó játékot, hogy olyan tulajdonságuk, mint az állhatatosság, kialakulhasson. A napi életszervezésben az óvónő törekedjen arra, hogy a gyermekek minél több időt kapjanak a szabad játéktevékenységhez.

 

 

 

 

 

A kreativitást segítő játékeszközök

 

A játékeszközök olyan tárgyai a cselekvésnek, amelyek kibontakoztatják és gazdagítják a gyermekek elképzeléseit. Az óvónő a játékhoz olyan eszközt, biztosítson, mely ízléses, praktikus, egyszerű félkész játék, hogy sokféle ötlethez, játékfajtára ihlessen.

 

A 3-4 éves gyermekek játékához sok eszközre van szükség. Elsősorban a gyakorló játékhoz, amely fejleszti a gyermekek pszichikus funkcióiját, másodsorban a szimbolikus-szerepjátékokhoz (papás- mamás, fodrászos, orvosos stb.), harmadsorban az esztétikai neveléshez (vers, mese, ének, rajzolás).

 

Az óvónő 4-5-6-7 éves korosztálynak bővítse az eszközválasztékát, elsősorban a szimbolikus szerepjátékokhoz kapcsolódó kellékekkel, félkész játékokkal, az azonosulást segítő ruhadarabokkal, másodsorban értelem és képességfejlesztő játékokkal, amit a gyermekek egyénileg vagy mikró csoportban óvónővel vagy egyedül játszanak.

 

Az udvari játékok zömmel a gyerekek nagy mozgását elégítik ki.

 

A gyermekek tapasztalatainak gazdagítása, élmények szerepe

 

A gyermekek a környezetükből szerzett tapasztalatokkal a játék tartalmát gazdagítják.

Az óvónő tegye lehetővé, hogy a családban, óvodában, tágabb természeti- és társadalmi környezetben szerzett tapasztalatokat a gyermekek újra és újra a játékidőben is átélhessék. A programban kiemelt szerepet kapnak a séták, erdei kirándulások.

 

A 3 – 6 - 7 éves korban megjelenő játékfajták, s azok tartalmának, minőségének alakítása, a gyermekek egyéni sajátosságaihoz alkalmazkodva.

 

A gyermekek játékában keverednek a különböző játékfajták, folytatódik az a fajta manipulálás, amely a játékeszközök rakosgatásában érhető utol, vagyis a gyakorló játék. A játék során fejlődik nagymozgása, finommotorikája, tapintásos észlelése, verbális készsége. Ezért legyen módja a gyermekeknek megismerni az eszközök, tárgyak különböző tulajdonságait. Így a véletlen cselekvéshez örömszerzés társul. Ez az örömszerzés ad alapot a cselekvés többszöri megismétléséhez, amely szinte ritmikusan jelentkezik.

Az óvónő biztosítsa a gyakorló játékhoz szükséges eszközöket, s játékával adjon mintát a játékok helyes használatához, a játékok elrakásához.

Ez a tevékenység jól fejleszti a szem - kéz koordinációt, kezesség-szemesség kialakulását.

Az óvónő kísérje érdeklődéssel a gyermekek halandzsázását. A többszöri ismétléssel elmondott szöveg ritmusa a gyermekekben pozitív érzelmet kelt.

Az udvaron is biztosítsa az óvónő a gyakorló játék lehetőségét. Erre legalkalmasabb a homok, víz, kavics és olyan kisebb-nagyobb tárgy, melyet a gyermek saját szabályai szerint rakosgat.

 

Már a legkisebbeknél is megjelenik a szimbolikus-szerepjáték. A szimbolikus szerepjátékon keresztül alakulnak a gyermek szocializációs készségei, kommunikációja, erkölcsi, akarati tulajdonságai, kognitív képességei. Az óvónő szerezzen és vállaljon szerepeket, hogy a különböző kapcsolatok kialakítása minta legyen a közös cselekvésekhez. A kicsik játékában kapjon teret a papás- mamás játék, a fodrászos, orvosos, a főzőcske, melyek korszerű mozzanatokat jelenítenek meg együttlét, együttmozgás formájában. A gyermekek vállaljanak el szerepeket, használjanak szimbólumokat a „mintha” helyzetek megteremtéséhez.

 

A konstruáló játék: A gyermek konstrukciós játékára legyen jellemző a formagazdagság. A gyermek élje át az „én készítettem” alkotás örömét. A játék során alakul szem-, kézkoordinációja, finommotorikája, térészlelése, alak-, és formaállandósága, rész-, és egész viszonyának észlelése, képzelete, vizuális memóriája.

 

A gyermekek játsszanak olyan egyszerű szabályokhoz kötött ügyességi- és szabályjátékokat, amelyek könnyen betarthatók. Az óvónő tervezzen olyan szabályjátékokat, amelyek a gyermekek szabályigényét is kielégíti. A gyermekek ismerkedjenek meg régi sváb ügyességi játékokkal (pilinszkézés, karikázás, rongylabda gurítás, stb.).

 

A gyermekek játékelgondolása fejlődjön. Jelenjen meg a többféle ötletből kialakított tartalmas játék, ami fejleszti a gyermekek kommunikációs képességét, szabálytanulási készségét, társakhoz való viszonyát, az együttes cselekvő képességét.

 

A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az indirekt irányítás felelősségét. Fontos törekvés, a szabad játék túlsúlyának érvényesülése. A szabad játék, amikor az óvónő biztosítja a gyermek számára az önállóságot, szabadságot a játéktevékenység kiválasztásában, a játékeszközök megválasztásában, társak megválasztásában, gyermeki játékelgondolás megvalósulásában, játszóhely megvalósulásában és kialakításában. A szabad játék folyamatosságának érdekében az óvónő hagyjon elegendő időt a játék befejezésére, az elmélyült játékot ne zavarja meg más tevékenység felkínálásával, és adjon lehetőséget a játék későbbi folytatására.

 

Szabad játék

 

Minden szabadjáték a keresés, kutatás, rátalálás, felismerés, felfedezés, válogatás, kipróbálás, próbálgatás, kalandozás, önpróbálás, azaz a divergencia útján halad. Ezért a szabad játék szinte minden perce, mozzanata a kreatív potenciál fejlődését szolgálja, a képzettársításra épül, s benne csak a spontán tanulási forma érvényesülésének van egyedül létjogosultsága.

Az ehhez igazodó s e lehetőséget kiterjesztő pedagógiai eszköztárra van szükség.

A óvodapedagógus és a dajka a játékot nem zavarhatja meg kérdezgetésekkel, tanulási szándékú ötletekkel, pl.:”Miért gondolod?” „Ki tudná másképpen megfogalmazni?” „ Hoztam én is...” „Mutatok egy másik…”, amelyek már az óvodapedagógus, a dajka tanulásirányítási szándékára utalnak, azaz a játék helyett a szándékos tanulást helyezi előtérbe.

Az óvonő feladata a játék közben:

  • Olyan légkör megtermtése, amely családias, nyugodt, barátságos, elfogadó, vidám, biztonságot nyújtó, felszabadult, de nem elszabadult
  • Hagyni kell a gyermekek ötleteit érvényesülni
  • Elő kell segíteni a gyermek személyiségének fejlődését, ezen belül a pszichikus megismerőfolyamatokat ( az érzékelést, észlelést, figyelmet, képzetet, emlékezetet, gondolkodást, ezen belül a gyondolkodási műveleteket, problémamegoldó képességet, logikus gondolkodás képességét, kreativitást) az érzelmi, akarati tulajdonságokat (pl.:érzelmek kifejezésének képességét, kitartást, önuralmat, kivárást, önszabályozást) a mozgást (kismozgásokat, kézügyességet, nagymozgásokat, testi képességeket, ügyességet) a szociális kapcsolatokat, társas viselkedést (az alkalmazkodóképességet- mások szempontjainak figyelembevételével, a toleranciát, az empátiát, az elfogadást, társas hatóképességet, általános viselkedési normák betartását és elsajátítását, a szabályokhoz való alkalmazkodást.
  • szükség és igény szerint segítséget kell nyújtania
  • Szükség és igény szerint indítékokról kell gondoskodnia a játékhoz
  • dicsérnie, bátorítania kell a gyermekeket
  • alkalmazkodnia kell a játék menetéhez
  • továbblendítheti a játékot: új ötlettel, új tárggyal, kérdéssel, problémafelvetéssel, együttjátszással, játékba való bekapcsolással, élmény, tapasztalat biztosításával
  • szükség és igény szerint együtt kell játszania a gyermekekkel
  • Biztosítani kell az objektív feltételeket (eszköz, hely, idő, játékforrás)
  • Napirend szerint a játék befejezésére, illetve későbbi folytatására utaó magatartást tanusít
  • Felállítja a játék természetéhez igazodó, ésszerű szokások és szabályokat, a nyugodt játéklégkör biztosításához

 

A gyermekek beszédkészségének és német nyelvű kommunikációjának fejlesztése játék közben

 

A játék számtalan lehetőséget teremt a kétnyelvű kommunikációra, a párbeszédek kialakítására. Az óvónő szerepvállalásai modellértékűek a szókapcsolatok, nonverbális jelzések, (mimika, gesztus) hanglejtés, hangsúly, hangerő, hangszín tekintetében. Ezért az óvónő az együttjátszás során adjon példát az ismert német kifejezések, dalok, mondókák játékszituációba illesztett alkalmazására is.

A hangszínnel, hangerővel bánni tudást, a dramatikus játékok segítik elő. Az óvónő által kezdeményezett anyanyelvi játékok adjanak teret az artikuláció, szókincs, kifejezőkészség fejlesztésének, (pl. hangutánzó játékok, fonémahallgatás, fejlesztő játékok, légzési technikát segítő játékok, szinonimakereső játékok stb.).

 

Az óvónő játéksegítő módszerei

 

Az óvónő játéksegítő módszerei legyenek szituációtól függőek. A gyermekek nyugodt játéka esetén, vagy ha érezhető, hogy a gyermekek problémamegoldóak, az óvónő irányítása legyen játékot követő, szemlélő, hagyja a gyermekeket cselekedni. A kiscsoportosok esetében - ha szükség van rá - az óvónő legyen játékkezdeményező, modellnyújtó játszótárs. Ebben a játékhelyzetben is legyen támogató, engedő és elfogadó. Segítsen azok játékában, akik kevésbé kreatívak, ötletszegények. Az óvónő avatkozzon be a játékba, ha a gyermekek durvák egymáshoz, vagy ha veszélyeztetik egymás épségét, játékát.

 

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén:

 

  • A gyermekek képesek állhatatosan, több napon keresztül egy azon játéktémában együttesen részt venni.
  • Játékunkban dominánsan jelentkezik a szerepjáték.
  • Az ismert meséket többször dramatizálják, bábozzák.
  • Bonyolult építményeket képesek kreálni.
  • Élvezik a szabályjátékokat, és képesek a normák betartására
  • Társas viselkedésükben megjelennek az óvoda által preferált viselkedési szabályok.
  • Interakciójuk gazdag, kultúrált és érthető, nem idegen tőlük az ismert német kifejezések játék közben történő alkalmazása.

 

 

 

 

Tevékenységekben megvalósuló tanulás

 

Programunk tanulásnak tekinti mindazoknak a jártasságoknak, készségeknek kialakítását, amelyek az érzelmi és akarati tulajdonságok fejlődését, és a viselkedés alakulását is elősegítik. A tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógusok által

Kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg. Az óvodai tanulás elsődleges célja, az óvodás gyermek kompetenciáinak fejlesztése, attitűdök erősítése és a képességek fejlesztése. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségeinek biztosítása, kreativitásának erősítése.

 

A tanulás lehetséges formái:

 

  • Az utánzásos minta és modellkövetéses magatartás és viselkedéstanulás, szokások alakítása
  • A spontán játékos tapasztalatszerzés
  • Játékos cselekvéses tanulás
  • A gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés,
  • Az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés
  • Gyakorlati probléma megoldás
  • Sajátos feladatot jelent a német nemzetiségi nyelv óvodai megismertetése

 

Feladat:

  • A programban alkalmazott tanulási formák, tanulási módszerek meghatározása.

 

 

Az óvónő által kezdeményezett tevékenységek:

 

  • Verselés, mesélés
  • Ének, zene, énekes játék, gyermektánc
  • Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka
  • Mozgás, torna, mozgásos játékok (kiegészítő mozgástevékenység, tánc, úszás nagycsoportosok számára)
  • Külső világ tevékeny megismerése
  • Német nyelvű kifejezések megismerése céljából szervezett komplex    játékos tevékenység.
  • Munka jellegű tevékenységek

 

A program megvalósításához szükséges tanulási módszerek

 

A módszerek megválasztását a gyermekek életkori sajátossága, testi- lelki állapota, érdeklődése, kíváncsisága befolyásolja. Az óvónő az eljárásait változatosan, mindenkor az adott szituációnak megfelelően kombinálja.

A játékosság, a közvetlen tapasztalatszerzéshez kapcsolódó gyűjtögetés, elemezgetés, rendszerezés minél gyakrabban jelenjen meg a tevékenységekben.

Az élmények elmondása, az otthoni és óvodai megbízások adása a szülők, nagyszülők bevonása a tanulási folyamatba, az önálló feladatmegoldások, önellenőrzésre, önértékelésre való késztetés mind hasznos módszerei a programnak. Az óvónő törekedjen módszertani kultúrájának kiművelésére.

 

Alapelvek a tanulási folyamatok értékeléséhez

 

A gyermekek akkor tudnak önfeledten, boldogan tevékenykedni, ha sok buzdítást, dicséretet, pozitív megerősítést kapnak. Ezért az óvónő törekedjen arra, hogy mindegyik gyermek mindennap kapjon valamilyen pozitív megerősítést. Kerülje a sztereotip értékeléseket (ügyes vagy stb.), helyette a gyermekek konkrét, jó cselekedetét, tettét emelje ki. Az óvónő alkalmazza a differenciált, árnyalt értékelést.

Alkalmazza a jutalmazás sokféle módszerét: simítást, pillantást, testközelséget, gesztust, mimikát, szóbeli közlést, egyénileg, a csoport és szülők előtt egyaránt.

Az óvónő tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ne kerüljön sor az óvodában tárgyi jutalmazásra. (Kerülje a képek, pontok osztogatását.)

A büntetés teljes mértékben kerülendő a tanulási folyamatban, mert a gyermekek kíváncsiságát, érdeklődését, motivációját visszaszorítja, lefékezi.

Az óvónő a tanulási szokásokat alakítsa ki úgy, hogy egy gesztus, tekintet, egy átrendeződés, egy kérdés segítsen a nem kívánatos magatartás megszüntetésében.

 

6.1.2.Verselés, mesélés

 

A tevékenység célja: A gyermekek érzelmi - értelmi és etikai fejlődésének segítése, pozitív személyiségjegyeinek megalapozása a mágikussággal, a csodákkal teli meseélmények segítségével és a versek zeneiségével, rímek csengésével.

A többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek hozzájárulnak a gyermek érzelmi biztonságához, anyanyelvi neveléséhez. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket nyújtanak.

A mese a gyermek érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese-kép és konkrét formában- feltárja a gyermek előtt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait, a lehetséges, megfelelő viselkedésformákat. A mese különösen alkalmas az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének kialakítására. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál.

A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja, és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszti a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésre. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. Verseléshez és meséléshez a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveket egyaránt megismertetjük a gyermekekkel.

Feladatok:

 

  • A népi, klasszikus és kortárs irodalmi művek felhasználása
  • A 3-6-7 éves korban megjelenő jellegzetes tartalmak biztosítása (mesélés, verselés)
  • A gyermekek nyelvi képességének fejlesztése a versekkel, mesékkel, magyar és német nyelven egyaránt.
  • Lehetőség biztosítása a gyermeknek saját vers és mese alkotásra, annak mozgással, ábrázolással történő kombinálására, mely az önkifejezés egyik módja

 

A felhasznált irodalmi anyagok igényes összeállítása az óvónők feladata. Csak a művészi értékű irodalmi alkotások biztosítják az esztétikai élmény mélységét. Ezért a mű választásában érvényesüljön a pedagógiai, pszichológiai, módszertani tudatosság.

Nyíljon lehetőség klasszikus és kortárs irodalmi művek bemutatására, átörökítésére.

 

Az óvónő a 3-4 évesek versanyagát népi mondókákból, rigmusokból és ritmikus, zenei hatású játékos versekből állítsa össze. Olyan meséket válasszon, amelyek cselekménye egyszerű, érthető, ritmikus ismétlődések jellemzik.

 

A 4-5 éves korú gyermekek meséi már lehetnek többfázisos szerkezetű állatmesék, népmesék, novellisztikus - realisztikus mesék. Kapjanak helyet a magyar klasszikusok és a mai írók modern meséi is. Az óvónő megpróbálkozhat 1-1 német nyelvű mese előadásával is. Ebben a korban a népi mondókák, névcsúfolók, halandzsa szövegű kiolvasók, és német nyelvű kiolvasók alkotják a tervezett mondókázás anyagát.

Szerepeljenek a vidám, humoros versek, klasszikusok és a mai költők népköltészeti ihletésű, ritmusélményt nyújtó versei.

 

Az 5-6-7 éves kor a mesehallgatás igazi ideje. Az állatmeséktől kezdve a cselekményesebb népmeséken, novellisztikus-realisztikus meséken át épüljenek be a klasszikus tündérmesék, a tréfás mesék és a műmesék a gyermekek mesetárába. A gyermekek a meseregényeket is szívesen hallgatják folytatásokban, napokon keresztül izgatottan várják. A gyermekek versanyaga gazdagodjon a különböző típusú magyar és német nyelvű népi mondókákkal, kiolvasókkal. Ismerjenek meg olyan közmondásokat, amelyeket a környezet gyakran hangoztat. Az óvónő tervezzen bátrabban lírai verseket, mert a gyermekek már ebben a korban is megérzik a költői képek érzelmet kifejező erejét. A kiválasztott versek, mesék erősítsék meg a környezet megszerettetését, óvását a magyar és a pusztavámi nép-hagyományápolást, az évszakok szépségét.

 

A 3-6-7 éves korban megjelenő jellegzetes tartalmak biztosítása

 

Az óvodába kerülő 3-4 éves gyermekek első igazi versélménye a mondókákhoz, ölbeli játékokhoz tapadnak. A népi mondókákhoz kapcsolódó mozdulatok, játékok nagy élvezetet jelentenek a gyermekeknek, mert a felnőtt ölében, testmelegében teljes biztonságérzetben hallgathatják. Ez a többször átélt fizikai kontaktus sokat jelent a gyermek és a felnőtt érzelmi egymásra találásában.

Az óvónő teremtsen minél több lehetőséget a vidám rigmusok korai megkedveltetésére.

A gyermekek az óvónővel együtt sokszor ismételjék meg az állathívogatókat, altatókat, kiolvasókat, de sohase keltse bennük ez a gyakorlás érzetét.

Egyszerű állatmeséken keresztül fokozatosan szoktassuk rá a gyermekeket a mese figyelmes végighallgatására.

 

A kiscsoportos korú gyermekek 10-12 mondókát, verset és 10-14 új mesét ismerjenek meg.

A 4-5 éves gyermekekben kialakul a mese, a vers szeretete. Igénylik, izgatottan várják az óvónő meséit. A gyermekek arcán megjelenik a megfeledkező áhitat, figyelő ámulat. Az új versek kapcsolódjanak a gyermekek élményeihez, tapasztalataihoz, hangulatához az évszakokhoz, a környezet változásaihoz, az aktualitásokhoz.

Az óvónő segítségével jelenítsék meg a meséket, a gyermekek élményeit.

A 4-5 éves gyermekek 4-5 mondókát, 5-6 rövid verset és 10-14 új mesét ismerjenek meg.

Az óvónő a német mondókák, versek számát is igazítsa a gyermekek nyelvismeretének szintjéhez.

5-6-7 éves korban is minden adandó alkalmat használjon fel az óvónő a kiolvasók, rigmusok ismételgetésére. 4-5 kiolvasóval gazdagodjon a nagycsoportok mondókarepertoárja. A gyermekek játsszanak a rímes találós kérdésekkel, alkossanak együtt rímjátékokat.

 

A gyermekek ismételgessék az előző években tanult verseket. Az új versek (15-20) bemutatása kapcsolódjon a gyermeke élményeihez. Az újonnan megismert versanyag egyharmada - fele, legyen német vagy sváb nyelvű. Az óvónő a gyermekeket lehetőleg ne szavaltassa kórusban. Kerülje az éneklő hanglejtést. Ügyeljen a szavak gondos, tiszta ejtésére, az értelemszerű hangsúlyozásra.

Az óvónő - főleg a délutáni pihenés alatt - olvasson a gyermekeknek folytatásos mesét. A gyermekek próbálják meg a mese önálló befejezését, új mesék kitalálását. A közösen kitalált meséket nevezzék el a „mi mesénk”-nek.

A gyermekek fejezzék ki a mese cselekményét mozgással, mimetikus játékkal. Az óvónő a meseszereplők jellemző tulajdonságai alapján keressen olyan közmondásokat, amelyekkel meg tudja erősíteni a mese vagy egy-egy szereplő erkölcsi mondanivalóját. A gyerekek készítsenek kis emlékeztetőt maguk és a csoport számára a tanult versekről, mesékről (pl. kártya, leporelló, album.). A hallott élményhez társuló vizuális élmény lehetőséget ad az ismétlésre, az élmények felelevenítésére.

 

A nagyobb gyermekek halljanak 15-20 új mesét a nevelési év folyamán.

 

Amikor minden gyerek megérkezett, csak akkor kezdje el az óvónő a mesét. Egy héten keresztül ugyanazt a mesét hallják a gyerekek változatos keretek közt, hogy a rákövetkező héten eljátszhassák, megjeleníthessék különbözőképpen a mesealakokat.

 

A gyermekek nyelvi képességének fejlesztése a versekkel, mesékkel

 

A nyelvi képességek fejlesztésének leghatásosabb eszköze a mese, vers.  Ezen keresztül a gyermekek elsajátítják a helyes ejtést, a tiszta beszéd-hallást és a nyelvtanilag helyes beszédet.

A népi mondókák segítségével tisztítható a magán- és mássalhangzók helyes ejtése, megfelelő artikulációja, a hangkapcsolatok törvényszerűségei. Az óvónő által németül előadott versek, mesék lehetőséget adnak a nyelv zeneiségének, érzékeltetéséhez.

A gyermekek a mesékből, versekből sok új fogalmat ismerhetnek meg.

 

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén

 

  • A gyermekek szívesen ismételgetik a verseket, rigmusokat mindkét nyelven. Várják, igénylik a mesehallgatást.
  • Szívesen mesélnek.
  • Megjegyeznek 10-14 gyermekmondókát, 6-8 verset és 15-20 mesét, egy részüket német nyelven.
  • Tudnak meséket, történeteket kitalálni, s azt mozgással megjeleníteni, kifejezni.
  • Az 5-6-7 éves gyermekek legyenek „anyáskodóak”, játsszanak minél több ölbeli játékot a kisebbekkel. Ezek egyik játékos lehetősége a kiolvasó, amit különböző játékhelyzetben is alkalmaznak.

 

6.1.3. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc

 

            Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, más népek dalai, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek.

            Felkeltik a zenei érdeklődést, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermekek felfedezik a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét.

A népdalok éneklése a gyermek néptáncok és népi játékok, a hagyományok megismerését, tovább élését segítik.

            Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását. Az énekes népi játékok, az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alkotásában.

A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógus vegye figyelembe a nemzetiségi, etnikai, kisebbségi nevelés esetében a gyermekek hovatartozását. A felnőtt minta utánzásával az éneklés, zenélés részévé válik a gyermek mindennapi tevékenységének.

 

A 3-7 éves korban tervezhető jellegzetes tartalmak biztosítása

 

A 3-4 éves korúaknál a legfontosabbnak tartjuk az érzelmi biztonság megteremtését.

Ismerjenek 6-8 mondókát, ölbeli játékot (höcögtetőt, lovagoltatót, csiklandót, tenyérjátékot). Ismerjenek meg 10-12, 4-5 hangból álló énekes játékot.

A gyermekek játék közben közvetve szerzik meg a zenei készségeket és ismerik meg az alapfogalmakat.

Tudjanak halkabban, hangosabban beszélni, mondókázni, énekelni, megkülönböztetni ezeket a fogalmakat.

Figyeljék meg a csendet, a környezet hangjait és a dallamjátszó hangszerek hangszínét.

A különböző játékos mozdulatokkal érzékeljék az egyenletes lüktetést.

 

A 4-5 éves gyermekek énekelgessenek 4-8 motívumból álló énekes játékokat, műdalokat. Ismerjenek 4-5 új mondókát és 12-15 gyermekdalt, válogassanak a pusztavámi sváb dalok közül is. A körjátékok közül már nehezebbeket is válogathatunk, például: csigavonalban, hullámvonalban, szerepcserés, párválasztó, sorgyarapító stb.

A tiszta éneklés érdekében énekeljenek önállóan.

Énekeljenek egyénileg és kisebb csoportokban halkabban-hangosabban, magasabban-mélyebben. A gyermekek játsszanak kérdés - felelet játékot, változatos szövegekkel és ritmusmotívumokkal. Érezzék az egyenletes lüktetést, a motívumok hangsúlyát, a dalok, mondókák ritmusát. Használjanak többféle népi ritmushangszert. Ezeket közösen is elkészíthetjük a gyermekekkel. Tanuljanak meg néhány ünnepre és alkalomra szóló dalt is.

 

Az 5-6-7 éves gyermekek ismerkedjenek meg újabb mondókákkal, énekes játékokkal, német nyelven is, valamint alkalomhoz illő műdalokkal - az óvónő válogasson számukra a pusztavámi sváb dalok közül is.

Az óvónő válogasson olyan dalokból, melyben már szünet, szinkópa is előfordul.

Az óvónő a gyermekekkel együtt variálja az énekes játékok mozgásanyagát olyan egyszerű táncos lépésekkel, amit a felnőtt minta utánzásával követni tudnak.

Az óvónő a gyermekek tiszta éneklését a minél gyakoribb egyéni énekléssel segítse elő. A hallásfejlesztést segítő fogalom párokat kapcsolják össze a tempó változtatással vagy dallambújtatással. A gyermekek hallásfejlődését kedvezően alakítjuk a zenei játékokkal (visszhangjáték, dallamfelismerés dúdolásról) és a sokszori ismételgetéssel. A ritmusfejlesztés eredménye, hogy a gyermekek meg tudják különböztetni az egyenletes lüktetést és a dalok ritmusát.

A gyermekek játsszanak minél gyakrabban zenei formaérzék-fejlesztő játékokat, hogy különböző mozgással megérezzék a motívumok hosszát.

Az óvónő fejlessze a gyermekek alkotókészségét, teremtsen arra lehetőséget, hogy egy-egy zenei feladatot többféleképpen lehessen megoldani.

A zenesarokban gyakran nyújtson lehetőséget az óvónő zenei képességfejlesztő játékokra mindhárom korosztály számára.

Dalos játékokhoz, dalokhoz készült szimbólumok is itt kerüljenek elhelyezésre.

 

A tevékenység szervezeti formáinak biztosítása

 

A zenei nevelés szervezeti formája is kötetlen jellegű. A zenei képességfejlesztést kötetlen jelleggel, mikrocsoportos formában szervezze az óvónő, ahol a gyermekek egyéni képességeit figyelembe véve tudja fejlesztő munkáját végezni.

Az óvónő a zenehallgatást kapcsolja különböző tevékenységekhez.

 

A gyermekek nyelvi képességeinek fejlesztése

 

A gyermekek lassabban énekelnek, mint ahogyan beszélnek. A lelassított mondókák, énekek ismételgetése segítse a helyes artikulációt, a szavak szép pontos kiejtését magyarul és a kisebbség nyelvén. A mondókák, énekek szövegének hanglejtése, hangsúlya, ritmusa, hangerejének utánzása éreztesse meg mindkét nyelv kifejező erejét, szépségét. Az éneklési készség fejlesztését szolgáló hangutánzó szavak éneklése segítse a magán- és mássalhangzók pontos képzését, kiejtését. A sokféle énekes játék adjon alkalmat a szókincs bővítésére.

Mozgásfejlesztés a zenei nevelés folyamatába

 

Dalos játékaink, népi gyermektánc anyagai szebbé és összerendezettebbé teszik a gyermekek mozgását. A mozgásos játék, az együttes táncmozdulatok örömteli végzése közben fejlődik a gyerekek nagymozgása. A zene segít ebben, hiszen a dal ritmusa, lüktetése önmagában mozgásra serkent. Egyensúlyérzékük fejlődésével párhuzamosan éreznek rá, fokozatosan a mozgás ritmusára, ez a ritmikus mozgás visszahat, erősíti az egyensúlyérzékelést.

Hangszerek használata során fejlődik finommozgásuk. Az oldaliság ismerete fejlődik a páros játékok, táncuk közben. A tapsoltatók, a tenyérsimogatók, a láblógatók, a ritmikus mozdulatok, különböző testrészek megismerését nagyban segítik.

A térérzékelés fejlesztésére tág lehetőséget biztosít a zenei nevelés is. A dalos játékok és a táncok közben alapvető szerepet játszik a tér mozgásos alakítása: térirányok bemozgása, különböző térhelyzetek mozgásos megélése. Az összes mozgásforma tükör előtt is gyakorolható.

 

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén

 

  • A gyermekek felismerik és megkülönböztetik a környezetükben található hangokat
  • A gyermekek mindkét nyelven önállóan kezdeményeznek énekes játékokat, melyben átélik a közös játék örömét
  • Felfedezik a hangok szépségét és zenei harmóniáját
  • A gyermekek gátlások nélkül egyedül is tudnak énekelni
  • A zenehallgatásra szánt műveket figyelmesen hallgatják
  • Egyformán természetes számukra a magyar és a német éneklés
  • Megkülönböztetik a zenei fogalom párokat
  • Tudnak ritmust, mozgást, dallamot rögtönözni
  • Esztétikus, kifejező mozgásra törekednek
  • Érzik az egyenletes lüktetést és a dalok ritmusát

 

6.1.4. Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka

 

A tevékenység célja. A gyermekek élmény és fantáziavilágának képi, szabad önkifejezése. A gyermekek tér - forma - szín képzetének gazdagítása, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítása. A német nemzetiségi kultúra sajátos tér, forma, színvilágának megismerése.

 

Feladatok:

 

  • A gyermeki alkotó - alakító tevékenység feltételeinek megteremtése
  • A 3-6-7 éves korban tervezhető alkotó, alakító tevékenységek tartalmának, minőségének fejlesztése
  • A gyermek belső képéneki gazdagítása a gyermeki alkotáson keresztül
  • A tevékenység szervezeti formáinak biztosítása
  • Megismertetni a gyermekkel az eszközök helyes használatát, a különböző anyagok, a rajzolás, festés, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeit és eljárásait

 

A gyermeki alkotó - alakító tevékenység feltételeinek megteremtése

 

Az alkotó tevékenységhez méretben, minőségben megfelelő eszközök szükségesek. Az eszközök kiválasztásában a praktikum, a célszerűség és az esztétikum domináljon.

Az alkotó, alakító tevékenységekhez a megfelelő hely olyan tér legyen, ahol a mozgó gyermekektől védett az alkotók köre.

Az óvónő a munkaasztalt úgy alakítsa ki, hogy maximum hat gyermek egyszerre kényelmesen elférjen.

Az alkotó tevékenységhez olyan légkör szükséges, amelyben a gyermekek szívesen kapcsolódnak be az alkotó munkába, az elrontott sikertelen lépéseket javíthatják.

Az óvónő a tevékenységhez biztosítson elegendő időt is, hogy a gyermekek lehetőleg addig alkossanak, ameddig kedvük tartja. A különböző méretű anyagok elhelyezéséhez tárolóeszközre van szükség.

Az eszközök biztonságos kezelését az óvónő egyenként tanítsa meg a gyermekeknek. A rajzoláshoz, festéshez, mintázás-anyagformáláshoz, origamihoz, építéshez és műalkotással való ismerkedéshez az óvónő gondolja végig a feltételeket, s teremtse meg azt a mindennapi szabad játékban is.

 

A 3-6-7 éves korban tervezhető alkotó, alakító tevékenységek, s azok tartalmának, minőségének fejlesztése

 

Az óvónő az óvodába kerülő 3-4 éveseknek tegye lehetővé, hogy játszva ismerkedhessenek az anyagokkal, eszközökkel és a technikai kivitelezés lehetőségeivel.

Kezdődjön el az esztétikum iránti érzékenység és értékelő képesség kialakítása - észrevetetve, együttesen gyönyörködve a saját alkotásokban, és népművészeti szépségekben.

Az óvónő díszítő tevékenysége során tudatosan alkalmazza a sváb díszítőművészet elemeit.

A tevékenységek a képalakítás, a plasztikai munkák és az építés köré rendelhetők. Ezek ne különüljenek el élesen egymástól.

Az óvónő tervezze meg a képalakító tevékenységek technikáját, eszközeit.

A gyermekeknek legyen lehetősége az élményeiknek, érdeklődésüknek megfelelő szabad témaválasztására.

A képalakítás jelenjen meg festéssel, zsírkrétával, papírragasztással, anyagba, homokba karcolással, nyomattal. Az óvónő segítse a gyermekek képalakító készségének megindulását a szórt elrendezéstől a képelemek, részformák elemeinek egymáshoz rendelésével.

A gyermekek tetszés szerint vegyenek részt a plasztikai alakításban. Ismerjék meg az anyagok alakíthatóságát nyomkodva, ütögetve, gyurkálva, gömbölyítve, simítva, sodorva, mélyítve, tépegetve, karcolva stb.

A gyermekeknek legyen biztosítva a mindennapi gyurkálás lehetősége.

 

A 3-4 éves gyermekek ismerkedjenek az építés során a különböző tárgyak formáival, alakzataival. Tudjanak beszélni az alkotásukról, s örüljenek a létrehozott produktumnak.

 

Az óvónő a 4-5 éves gyermekek alkotó-alakító tevékenységét bővítse. A gyermekeknél megjelenő szándékos képalakító tevékenységet segítse élményeikhez kapcsolódó témákkal, s azokhoz megfelelően illeszkedő technikával.

Jelenjen meg a gyermekek rajzában az emberábrázolás, környezet, tárgyak, cselekmények saját elképzelés alapján történő megjelenítése.

A gyermekek gyönyörködjenek a gazdag formákban, a színkeveréssel alkotott színárnyalatokban. Használjanak ceruzát, krétát, filc- és rostironokat, különböző vastagságú ecseteket a rajzok finomabb kidolgozásához.

A gyermekek alakítsanak képeket spárgából, fonalakból, textilből, termésekből.

A gyerekek ismerjék meg a pusztavámi díszítőművészet jellegzetes vonásait. (szín, forma).

A plasztikai munkák során legyenek képesek a formák tagolására. Tudjanak játékukhoz kellékeket, valamint alkalmi ajándéktárgyakat készíteni (szekrénycsík, babaruha, asztalterítő). Használjanak különböző formájú textilt, bőrdarabot, gallyakat, terméseket a plasztikus formák létrehozásához.

Az építés során variálják a teret, az építés lehetőségeinek részletezését. Használjanak ehhez pl. nagyobb méretű dobozokat, takarókat, berendezési tárgyakat. A gyermekek segítsenek az eszközök előkészítésében, elrakásában. Mutassák meg szüleiknek a kiállított műveket.

Az 5-6-7 éves gyermekek alkotó - együttműködési készségét figyelembe véve az óvónő segítse a képi, plasztikai és a környezetalakításból eredő aktív tárgykészítés bővülését.

A képalakítás során a gyermekek minél többször alkossanak közös kompozíciókat. Az óvónő gazdagítsa a technikai megoldásokat és az eszköz - lehetőségeket, pl. batikok, kollázsok, plakettek, domborművek, viaszkarcok, lenyomatok, makettek, márványozás stb. alkalmazásával.

A saját élményeken alapuló cselekményes témákban jelenjenek meg a mesék, versek, énekes játékok, ünnepek eseményábrázolásai is. A gyermekek használjanak a képalakításhoz minél eredetibb megoldásokat, jelenítsék meg a formákat, színeket egyéni módon. A gyermekek plasztikai munkájában is jelenjen meg közös térbeli többalakos kompozíció, egy-egy mesejelenet, énekes játék stb.

Az óvónő segítse a gyermekeket a játékok, bábok, játékkellékek készítésében. Szülők segítségével gyűjtsék az alkotó-alakító munkához szükséges anyagokat.

Legyenek megtervezői a környezetalakító, díszítő munkának.

Vonják be szüleiket az óvoda szépítésébe. A szülők nyújtsanak segítséget a régi pusztavámi tárgyak gyűjtéséhez, a házi kiállítás bővítéséhez. Az óvónő segítse a gyermekeket abban, hogy az építés során nagyobb méretű elemekből, térben állítsanak össze, pl. búvóhelyeket, mobil színpadot stb. A térbeli tapasztalat segítse az eredeti megoldások kivitelezését is.

A gyermekek lehetőleg teljesen önállóan készítsenek elő minden anyagot, eszközt az alkotó tevékenységhez. Az óvónő biztosítsa a több napon át tartó építés lehetőségét is.

Legyenek büszkék alkotásaikra, invitálják szüleiket is a látvány megtekintésére.

Elkészült alkotásaikat őrizzék meg

 

A tevékenység szervezeti formáinak biztosítása

 

Az alkotó - alakító tevékenységek a mindennapi játékba integrálódnak. Az egyéni segítségnyújtás érdekében egyszerre csak 5-6 gyermek vegyen részt a tevékenységben. Az óvónő teremtse meg annak lehetőségét, hogy minden gyermek ilyen formában megalkothassa az ajánlott eszközfeltételekkel képi - plasztikai elképzelését.

A gyermekek jelenítsék meg személyiségük kivetített darabját, amelyben érzelmeik, vágyaik, szorongásaik, fantázia- és élményviláguk mutatkozik meg.

Az óvónő, minél sokrétűbb esztétikai hatás érdekében szervezze meg, hogy a gyermekek több alkalommal találkozhassanak a faluban található művészeti és esztétikai értéket képviselő tárgyakkal, épületekkel, terekkel, (templom, kálvária, központi park, faluház, szép lakó- és középületek).

 

A fejlődés eredménye az óvódáskor végén

 

  • Képalkotásban egyéni módon jelenítik meg élményeiket, elképzeléseiket
  • A gyermekek alkotására jellemző a részletező formagazdagság, a színek egyéni alkalmazása
  • Örülnek alkotásaiknak és a közösen elkészített kompozícióknak
  • Plasztikai munkáik egyéniek, részletezőek
  • Téralakításban, építésben bátrak, ötletesek, együttműködők
  • Rácsodálkoznak a szép látványra, tudnak gyönyörködni benne
  • Megfogalmazzák értékítéletüket, beszélgetni tudnak az alkotásokról

 

6.1.5. Egészségfejlesztés

                            

Célunk: Az egészséges életre nevelés, az egészség megtartására, megerősítésére történő felkészítés.

Az egészségfejlesztő tevékenység során az egészségi állapot pozitív irányú változása.

A 3-7 éves korosztályra jellemző fiziológiai, életkori sajátosságokat figyelembe véve tervezzük a gondozási tevékenységeket, a mozgásigény kielégítésének feltételeit, az egészség védelmét.

 

Az óvodapedagógus feladatai:

  • A gyermek gondozása, testi szükségleteinek kielégítése
  • Az egészséges életmód, betegségmegelőzés és egészségmegőrzés szokásainak megalapozása.
  • Mozgásigény kielégítése, és a testi képességek fejlesztése.
  • A gyermekek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése.
  • A környezet védelméhez kapcsolódó szokások kialakítása.
  • A gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása.
  • Szükség esetén, megfelelő szakemberek bevonásával speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi nevelési feladatok ellátása.
  • A gyermekek testi és lelki egészsége érdekében szokás és szabályrendszer kialakítása, fenntartása.

 

Az egészségfejlesztés területei:

  • egészséges táplálkozás 
  • mindennapos testnevelés, testmozgás
  • személyi higiéné
  • testi és lelki egészség fejlesztése, a viselkedési függőségek, a szenvedélybetegségekhez vezető szerek fogyasztásának megelőzése
  • a bántalmazás, erőszak megelőzése
  • baleset-megelőzés és elsősegélynyújtás

 

Egészséges táplálkozás 

Alapelvek: Az óvodás gyermekek egészséges táplálkozási szokásainak megerősítését és az óvodai étkeztetés otthoni kiegészítésének szorgalmazását szolgálja.

Az óvodás gyermek az ébrenlétének háromnegyed részét az óvodában tölti, ahol az óvodapedagógusok a gyermek testi-szellemi fejlődésének feltételeit igyekeznek biztosítani. A fejlődés alapfeltételei között kiemelt jelentőségű a gyermek egészséges táplálása

 

Az óvoda és az óvodapedagógus feladatai:

  • Kultúrált körülmények között a fogásokat folyamatosan felszolgálja. Az étkezés végén az asztalok rendjének helyreállítását irányítja.
  • Megkedvelteti az ízeket, intenzív rágásra ösztönöz, folyamatosan folyadékot biztosít.
  •  Életkoruknak, fejlettségüknek megfelelően kanál, villa és kés helyes használatával ismerteti meg a gyerekeket.
  • Fokozottan ügyel a táplálék érzékeny gyermekek diétájára (szolgáltató vagy a család biztosítja).
  • Hetenként egy gyümölcs- vagy zöldség-napot szervez, illetve a szülők segítségével többször is megvalósulhat
  • Óvodai napirend keretében megismerteti a gyermekeket új ízekkel, addig ismeretlen étel-és italféleségekkel. Az étkezést örömtelivé teszi, jó hangulatot teremt az ételek elfogyasztásához.
  • Az egészséges táplálkozásra nevelés érdekében megjelennek alternatív egészségfejlesztő programok, (pl projektek),  játékos alkalmakkal a gyermekek maguk is részesei lehetnek egyszerűbb ételek elkészítésének (pl. saláta készítés, tízórai összeállítás).
A fejlődés jellemzői óvodáskor végére

Kultúráltan étkezik.

Helyesen használja az evőeszközöket.

Különbséget tud tenni a szervezet számára szükséges egészséges, és az egészségtelen ételek között.

 

6.1.6. Mozgás

 

A tevékenység célja: A gyermekek természetes mozgáskedvének fenntartása, a mozgásigény kielégítése és a mozgás megszerettetése. A mozgásszint fejlesztése, a mozgástapasztalatok bővítése bő gyakorlási lehetőség biztosításával. Továbbá célunk az, hogy minden gyermek megtalálja a fejlettségének, érdeklődésének, temperamentumának legmegfelelőbb mozgáslehetőséget, és közben ismerkedjenek meg a nemzetiségi kisebbség mozgásos játékaival is.

 

Feladatok:

 

A mozgásfejlesztés 3-6-7 éves korban tervezhető területeinek kidolgozása:

  • A gyermek kötetlen, motivált szabad mozgástevékenységének biztosítása, melynek során megismerkednek magyar és a helyi kisebbség mozgásos játékaival
  • A konkrét fejlesztést szolgáló mozgás (mindennapos testi nevelés, mozgásfejlesztés a tornateremben)
  • Kiegészítő mozgásanyag: - úszás, - tánc

 

A különböző szervezeti formák megteremtése a gyermekek mozgásszükségletének kielégítése érdekében történik.

 

 

 

 

A mozgásfejlesztés 3-6-7 éves korban tervezhető területeinek kidolgozása

 

Szabad mozgástevékenység

 

A gyermekek napirendjét úgy kell kialakítani, hogy egész nap biztosítsunk számukra megfelelő helyet, időt és eszközöket a mozgásos tevékenységre a csoportszobában és az udvaron egyaránt.

 

3-4 éveseknél a természetes nagymozgások fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt. Ezért ismerkedjenek meg a gyerekek olyan mozgásos játékokkal, melyben lehetőségük van a járás, futás, mászás, bújás, csúszás, kúszás, ugrás különböző formáit változatos módon gyakorolni. Biztosítsuk a fejlesztést szolgáló eszközöket: tornafal, létra, csúszda, bordásfal, Greiswald - féle tornaszer, lépegetők, billegők, hinta, kerékpárok, rollerek, stb.

 

4-5 éves korban nagy hangsúlyt kap a szem- kéz, szem- láb, koordináció és az egyensúlyérzék fejlesztése. A szem- kéz, szem- láb koordináció fejlesztését szolgálják a különböző célba dobó játékok, a kugli, az ugróiskola, ugrókötél és a manipulációs, barkácsoló tevékenységek. Az egyensúly fejlesztése a szabad játékban leginkább a hintázó, ringató, pörgő mozgások közben történik. Erre a célra jól használhatók: a gumiasztal, kenguru labda, láncos lengő hinta, rézsutos létra stb.

 

5-6-7 éves korban a mozgás már összerendezettebb, harmonikus ritmusú. Hangsúlyt kap ennél a korcsoportnál az észlelés, az alakítás, a formaállandóság mozgás közbeni fejlesztése, a finommotorika alakítása.

A játékban sok lehetőség nyílik a spontán fejlesztésre: pl. az ábrázolási technikák gyakorlása: tépés, vágás, varrás, barkácsolás, konstruálás stb. Az udvaron is biztosítjuk a fejlesztést szolgáló eszközöket: mászókákat, mászórudakat, hálókat, köteleket, függeszkedésre alkalmas nyújtókat.

A gyermekek rendelkezésére állnak mindenkor a labdák, ugrálókötelek, karikák. Az udvaron minden gyermek érdeklődésének megfelelően csatlakozhat bármelyik óvónő vagy gyermek által kezdeményezett játékhoz. Ezáltal is tanulhatják az egymáshoz alkalmazkodást, egymás tiszteletben tartását.

 

A mozgásfejlesztésben az óvónő alapvető feladata a derűs légkör, a jó hangulat biztosítása, erősítése, fejlesztése. A sikeresen jó hangulatú tevékenység a gyermek számára pozitív élményt nyújt, ez újabb cselekvésre készteti őket. Így a mozgás természetesen beépül a gyermek spontán tevékenységeibe, szokásává és igényévé válik.

 

A gyermekek napirendjében fontos szerepet tölt be a mindennapos torna. Időtartama a gyermekek fejlettségétől függ. Ez a mozgás felfrissíti, edzi őket, elősegíti mozgásszintjük és testi képességeik fejlődését.

 

Konkrét fejlesztést szolgáló mozgás

 

A mozgásfejlesztés anyagát Dr. Tótszöllősyné Varga Tünde: Mozgásfejlesztés az óvodában című műve alapján állítjuk össze.

A tevékenység levezetésénél lehetőséget biztosítunk arra, hogy a gyermekek egyéni tempójuknak megfelelően sokat gyakorolhassák a különböző mozgásokat. Különböző nehézségű, differenciált feladatok adásával segítjük elő, hogy minden gyermek megtalálja a képességének legmegfelelőbb mozgásos feladatot.

Fontos szempont a foglalkozások szervezésénél, hogy a gyermekek a legkevesebb várakozási idővel folyamatosan mozogjanak.

 

A játékot, a játékosságot alapvető eszközként és módszerként értelmezzük és alkalmazzuk a mozgás során.

 

A mozgásfejlesztés anyagának éves elrendezésénél gondolunk a helyi sajátosságokra és az időjárás változásaira.

Elsősorban olyan készségeket és képességeket akarunk kialakítani, amelyek majd elősegítik az egyre pontosabb mozgás elvégzését is. Természetesen megmutatjuk a helyes mintát, ösztönözzük és biztatjuk a gyerekeket az esztétikus, pontos mozgásra. Ezt azonban soha nem elmarasztalva, hanem mindig a pozitívumokat kiemelve tesszük.

A mozgáson keresztül sokféle kéziszert használnak a gyermekek: labda, szalag, bot, babzsák, karika, ugráló kötél.

 

Mindennapos testnevelés:

 

A rendszeresen szervezett mozgásos tevékenységeknél nagy lehetőség van a fejlesztő program feladatainak fokozatos és természetes megvalósítására.

 

A foglalkozások tervezésénél fontos, hogy a fejlesztő feladatok természetesen illeszkedjenek a mozgás anyagához. Tudjuk, hogy a gyermekekkel sok mindent meg lehet tanítani, de fejlődésüket csak akkor segítjük, ha a megfelelő időben a megfelelő tevékenységeket végeztetjük velük.

 

A 3-4 évesek a természetes mozgásokkal ismerkednek, ezért ennél a korosztálynál a nagymozgások fejlesztése kiemelt feladat. Az egészséges személyiség fejlődéséhez hozzá tartozik, hogy a gyermeknek önmagáról egyre pontosabb információi legyenek. A legtermészetesebb módon ismerkedhet testrészeivel és azok funkcióival. Ezért alkalmazható jól a testséma fejlesztő programba.

  • A testrészek ismeretét célzó gyakorlatok
  • A tárgyhoz viszonyított testhelyzetek gyakorlása
  • A test személyi zónájának alakítása

 

Ebben az életkorban külön nem tervezzük az észlelés fejlesztését, hiszen a nagymozgások végrehajtása közben spontán fejlődik.

 

4-5 éves korban a mozgásfejlesztésnél már nagyobb szerepet kap a tér mozgásos megismerése. Ennek érdekében sok olyan gyakorlatot kell tervezni, amikor különböző irányokban végeznek mozgásokat és különböző formákat mozognak be. Pl.: futás jelre, sorakozás az óvodapedagógus előtt, (az óvodapedagógus a helyzetét mindig változtatja)szökdelés padok körül, fák között hullámvonalban. Elhelyezkedés különböző szereken, formákban.

 

A mozgásfejlesztésnél ezen kívül előtérbe kerül:

 

  • Az egyensúlyérzék fejlesztése: szem-kéz, szem-láb, koordinációt fejlesztő gyakorlatok.

 

A testséma fejlesztő programból kiemelt helyet kap az oldaliság megismertetése. Kicsiknél még az „egyik-másik” megkülönböztetést használjuk. Nagyobbaknál a  „jobb-bal” kifejezéseket. Az észlelés fejlesztése is megjelenik a 4-5 éveseknél, de még mindig nem kiemelt feladatként.

 Az 5-6-7 éveseknél azonban az észlelés fejlesztése lesz a legcélzottabb. Ebben az életkorban az alaklátás, formaállandóság fejlesztésére tervezhetünk sok gyakorlatot. Ezek közül egyes gyakorlatok csukott szemmel is elvégezhetők.

Nagyon lényeges fejlesztési terület, a finommozgás fejlesztése, mivel a finommozgás összerendezettsége az írás megtanulásának elengedhetetlen feltétele.

Jól használhatók erre a célra a különböző méretű labdák, botok, szalagok. A mozgáson keresztül lehetőség nyílik a keresztcsatornák fejlesztésére is. A bemutatott gyakorlatokat látják, hallják a tevékenység pontos megnevezését és elvégzik a látott, hallott feladatokat.

 

Kiegészítő mozgásanyag

 

  • Úszásoktatást a nagycsoportosoknak a tavaszi időszakban szervezzük.
  • Néptánc: A gyermekek mozgáskultúrájának fejlesztését szolgálja

 

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén:

 

  • A gyermekek a sok és rendszeres mozgás eredményeként testileg és lelkileg megfelelően fejlettek.
  • A gyermekek szeretnek mozogni, kitartóak a mozgásos játékokban.
  • A gyermekek nagymozgása, finommozgása, egyensúly észlelése, összerendezett mozgása kialakult.
  • Ismerik az irányokat, tudnak a térben tájékozódni.
  • Betartják a szabályokat a magyar és német nemzetiségi versenyjátékok, ügyességi játékok játszásakor.

 

6.1.7. A külső világ tevékeny megismerése

 

A tevékenység célja az, hogy a gyermekekben alakuljon, ki pozitív érzelmi viszony környezetük iránt miközben megismerik, felfedezik önmagukat közvetlen és tágabb környezetük emberi, tárgyi, természeti világát, községünket, a jellegzetes pusztavámi tájat és nemzetiségi szokásainkat.

A környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképességük, fejlődik, tér-, sík- és mennyiségszemléletük.

 

Feladatok:

 

  • A 3-6-7 éves korban tervezhető jellegzetes tartalmak biztosítása
  • A gyermekek nyelvi kommunikációjának fejlesztése a közvetlen tapasztalat- és ismeretszerzés során
  • A tevékenység szervezeti formáinak biztosítása
  • A gyermekek önálló véleményalkotásának segítése
  • Döntési képességeinek fejlesztése a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában
  • Környezettudatos magatartás kialakítása

 

A 3-6-7 éves korban tervezhető jellegzetes tartalmak biztosítása

 

A gyermekek a közvetlen környezetükben érzékeljék a környezetük esztétikumát: hangokat, színeket, illatokat, formákat, az élet ritmikusságát.

A 3-4 éves gyermekek az óvoda elfogadása, megszerettetése után ismerkedjenek az óvoda közvetlen környezetével.

Figyeljék meg az évszakok szépségét, színeit, jelenségeit, időjárását, növényeit.

Gyűjtsenek terméseket, leveleket, kavicsokat, tollakat, évszakokra jellemző képeket. Látogassák meg a közelben lakó csoporttársaikat, beszélgessenek a család tagjairól.

Ismerjék meg az óvoda utcáját, boltokat, kultúrházat, a közelben élő állatokat, a házak előtt nyíló virágokat, a központi parkot. Beszélgessenek a környezetben látható formákról, nagyságbeli, mennyiségi jellemzőkről.

Az óvónő a téli időszakban tegye lehetővé, hogy a gyermekek maximum 5-10 perces vadállatokról készült videofelvételt megnézhessenek.

 

Az óvónő a 4-5 éves gyermekek tapasztalat- és élményszerző sétáit az óvoda utcáján túl, az óvoda közvetlen környezetében szervezze meg. Az óvónő törekedjen a megfigyelések, gyűjtőmunkák gazdagítására, differenciálására.

A gyermekek jelezzék az évszakokat bemutató jeltáblákon az évszakok szépségét, jelenségeit, az időjárás változását. Tudjanak gyönyörködni az évszakok növényeiben.

Keressenek összefüggéseket az időjárás és az emberek tevékenysége között. Gyűjtsenek terméseket, s azokat hasznosítsák az óvónő segítségével. Végezzenek rügyeztetést, magvak csíráztatását, hajtatást. Közösen készítsenek albumot az évszakokról gyűjtött képekből.

 

Az óvónő példáján keresztül tapasztalják meg a takarékosságra, a környezet rendjére, védelmére való odafigyelést.

Látogassanak el családokhoz, nézegessenek fényképeket. A gyermekek tudják bemutatni a család tagjait, otthonukat.

A gyermek én képének kialakításának és fejlesztésének érdekében az óvónő találjon alkalmat a gyermekek jellegzetes külső, majd később belső tulajdonságainak bemutatására. Készítsenek kéz és lábnyomatot. Mérjék meg milyen magasak. Gyakorolják a gyalogos közlekedés szabályait. Ismerjék meg a személy- és teherszállító járműveket.

Az óvoda környezetében élő háziállatokat, madarakat, bogarakat ismerjék meg. A téli időszakban az óvónő tegye lehetővé, hogy a gyermekek 10-15 perces vadállatokról szóló videofelvételeket megtekinthessenek.

Az 5-6-7 éves gyermekek ismerjék meg az óvoda tágabb környezetét. Látogassanak el a Faluházba, ismerkedjenek meg a nagyszüleik által használt eszközökkel, régi berendezési tárgyakkal, a sváb népviselettel.

Figyeljék meg az évszakok szépségét, a színek árnyalatát, a környezet szennyeződéseit (víz, levegő, föld), a növények fejlődési feltételeit.

Tartsák tisztán a környezetüket, bánjanak takarékosan a vízzel, az anyagokkal.

Óvják a környezetükben lévő növényeket. Látogassák meg a központi parkot és a közelben lévő patakot minden évszakban. Nézzék meg, hogy mi változott meg!

Csíráztassanak, ültessenek növényeket. Szaporítsanak tőosztással növényeket.

A gyermekek ismerjenek meg 1-1 gyógyfüvet, mezei virágokat, vadon termő ismertebb növényeket.

Az óvónő szervezze meg az állatok napját (október 4.), a víz világnapját (március 20.) és a Föld napját (április 22.). A gyermekek végezzenek egyszerű kísérletet a növényekkel, állatokkal, vízzel, levegővel és a talajjal.

A természet kincseit őrző sarokba a gyermekek az összegyűjtött anyagokat rendszerezzék, s amit lehet, hasznosítsanak belőle. Itt helyezzék el az évszakokat bemutató táblát is, amit a gyermekek önállóan kezeljenek.

Készítsenek születésnapi tablót a saját fényképeikkel. Nézegessenek családi fotókat.

Legyen sok ismeretük a szárazföldi, vízi, léti közlekedésről.

Látogassák meg környezetük háziállatait, figyeljék meg, hol élnek. Hasonlítsák össze az ismert állatok környezetét, életmódját. A gyermekeknek legyen lehetősége - érdeklődésük szerint - többször megnézni az állatokról szóló videofelvételeket.

 

A tevékenység szervezeti formáinak biztosítása

 

A gyermekek fejlesztése mindhárom korosztály esetében döntően mikrocsoportban történik, közvetlen tapasztalat és élményszerző megfigyelések, kirándulások és séták alkalmával. Az óvónő hetente egy természeti - emberi - tárgyi/környezeti téma megfigyelését tervezze. Az élményszerző sétát lehetőleg a hét első felére tervezze, hogy módja nyíljon a hét folyamán az ismeretek rendezésére, feldolgozására, rendszerezésére.

 

A gyermekek kommunikációs készségének fejlesztése a közvetlen tapasztalat- és ismeretszerzés során.

 

A kiscsoportos tapasztalatszerzés lehetőséget ad a gyermek - óvónő személyes beszélgetéseire. Az óvónő minden gyermekre oda tud figyelni, minden kérdésre meg tud válaszolni. Ezt a szervezeti forma kiválóan segíti a gyermekek szókincsének, nyelvi kifejezőkészségének fejlesztését. A valós élethelyzetek természetes módon teszik lehetővé, hogy a gyermekek mindkét nyelven alkalmazzák a helyes köszönést, bemutatkozást, megszólítást.

Az óvónő ösztönözze a gyermekeket tapasztalataik elmesélésére.

Az óvónő tegye lehetővé, hogy a gyermekek értelmesen, összefüggően kifejezhessék gondolataikat, érzelmeiket, kívánságaikat, észrevételeiket. Ismerjenek évszakokhoz kapcsolódó meséket.

 

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén

 

  • Elemi ismeretekkel rendelkeznek önmagukról és a környezetükről
  • A gyermekek tudják lakcímüket, szüleik pontos nevét, foglalkozását, munkahelyét, óvodájuk nevét
  • Tudják saját születési helyüket és idejüket
  • Különbséget tudnak tenni az évszakok között, gyönyörködni tudnak szépségében
  • A gyermekek ismerik a környezetükben lévő intézményeket, szolgáltató üzleteket, esztétikai alkotásokat
  • Ismerik a háziállatokat, vadállatokat, madarakat, bogarakat
  • Ismerik a környezetük növényeit, s azok gondozását
  • Gyakorlottak az elemi közlekedési szabályok betartásában. Ismerik a közlekedési eszközöket
  • A tárgyakat meg tudják számlálni legalább 10- ig, össze tudják hasonlítani mennyiség, nagyság, forma, szín szerint
  • Megkülönböztetik a jobbra - balra irányokat, értik a helyeket kifejező névutókat (pl. alá, fölé, közé stb.)
  • Kialakult a beszédhelyzethez és az anyanyelvi szabályokhoz illeszkedő, jól érthető beszéd
  • Ismerjék meg a környezethez kapcsolódó leggyakrabban használt kifejezéseket a kisebbség nyelvén is

 

6.1.8. Munkajellegű tevékenységek

 

A tevékenység célja: a gyermeki munka megszerettetésén keresztül olyan készségek, tulajdonságok kialakítása, melyek pozitívan befolyásolják a gyermekek közösségi kapcsolatát, kötelességteljesítését. A munka jellegű tevékenységek a tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének a munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok, mint pl. kitartás, önállóság, felelősség, céltudatosság alakításának fontos lehetősége. 

A munkakapcsolatban célunk, hogy ismerkedjenek a munkához kapcsolódó magyar és német kifejezésekkel egyaránt.

Ez a tevékenység örömmel és szívesen végzett aktív tevékenység, a közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája.

 

Feladat:

  • A különböző típusú, munkajellegű tevékenységek tervezése, tudatos pedagógiai szervezése
  • A gyermekekkel való együttműködés és folyamatos konkrét, reális vagyis saját magához mérten fejlesztő értékelés
  • A munkatevékenység során leggyakrabban előforduló kifejezések megismertetése

 

 

 

A különböző típusú munkajellegű tevékenységek tervezése, s azok feltételének biztosítása.

 

Az óvodások munkajellegű tevékenységeket elsősorban önmagukért és a közösségért végzik.

Kezdetben az óvónő segítségével, később teljesen önállóan, öntevékenyen végezzenek munkajellegű tevékenységet. Az óvónő mindegyik munkafajtánál adjon mintát az eszközök használatához és a munkafázisok sorrendiségének megismeréséhez. Úgy segítsen a gyermekeknek, hogy minél többször át tudják élni a munka örömét, a célért vállalt erőfeszítés szépségét, nehézségét. Az óvónő értékelése legyen buzdító, megerősítő, hogy a gyermekekben pozitív viszony alakuljon ki a rendszeres munkavégzéshez. Mindhárom korcsoportnál nagy jelentőségű az önkiszolgálás - testápolás, öltözködés, étkezés, környezetgondozás. (Lásd az egészséges életmód alakítás c. fejezet, mely részletezi e tevékenység tartalmát).

A községre jellemző munkafajtákkal való megismerkedésre, az óvónő a népi hagyományok ápolása című fejezetben kidolgozott formában nyújt lehetőséget.

A 3-4 éves gyermekek az óvónőt figyelve vegyenek részt a környezetük ápolásában.

Az óvónő a legkisebb óvodásokat is vonja be az alkalomszerű munkába, ami lehet esetleges, de lehet szabályosan ismétlődő. A szabályosan ismétlődő mindennapi munka, a rend fenntartásáért végzet tevékenységek (pl. a játékok elrakása, mosása, tisztítása, a terem díszítésében segítségnyújtás).

 

A 4-5 éves gyerekek közösségi kapcsolatát jól fejleszti a naposi munka, amit akkor célszerű bevezetni, ha a gyermekek készségszinten ismerik a munkafolyamat menetét, fogásait. Az óvónő és a dajka közös megállapodás alapján gondolja végig a naposi munkát és alakítsa ki a gyermekek összehangolt cselekvésláncát.

Alkalomszerű ismétlődő munka a játékok helyére rakása, a csoportterem átrendezése, a tevékenységekhez használt eszközök kiosztása, összeszedése, az öltöző és a mosdó rendjének megőrzése.

Ezeket a munkákat a gyermekek együtt végezzék a felnőttek átgondolt, konstruktív vezetésével.

Az óvónő tervezze meg az egyéni megbízások lehetőségeit (pl. információk közvetítése, kisebbek segítése az öltözködésben, ajándékkészítés a kicsiknek, az óvoda dolgozóinak, a jeles napok előkészítése stb.).

Az óvónő tervezze meg - a lehetőségeknek megfelelően - a gyermekek növénygondozását. A gyermekek működjenek közre az élősarok gondozásában, a szobanövények átültetésében, a virágoskert tervezésében és ápolásában, az óvodaudvar tisztántartásában, (fű gondozása, avar gyűjtése, öntözés) a veteményeskert megtervezésében.

Az óvónő segítségével a gyermekeknek legyen lehetősége gondozni a madáretetőt. Az óvónő irányításával készítsék el a madarak étkeit.

 

Az 5-6-7 éves óvodások önállóan végzik a naposi munkát. Közösen eldöntik a munka megosztását. Ízlésesen, esztétikusan tálalják fel az ételeket. Étkezés után a szokásrendnek megfelelően mindent a helyére tesznek.

Az alkalomszerű munkát a gyermekek önállóan, vállalkozás alapján végezzék, soha ne alkalmazzon az óvónő kényszerítő eljárásokat.

A gyakori dicséret, elismerés hatásával érje el, hogy a gyermekek szívesen vegyenek részt a munkában.

Végezzenek önállóan környezetszépítő munkát, játékok tisztítását, mosását, szárítását, egyszerű javításokat, polcok lemosását, sütés nélküli édességek, vitaminsaláták készítését.

Tartsák rendben saját holmijukat az előszobaszekrényben, zsákjukban és a fürdőszobában.

Minden csoportban váljék szokássá a heti nagytakarítás.

Rendszeresen segítsenek a kicsik öltözködésében. Az óvónő úgy alakítsa a növények gondozását, hogy a gyermekek minél több műveletet tudjanak önállóan végezni.

A kerti szerszámokat önállóan használják, gondozzák. Minden évszakban segítsenek a járdák, utak tisztításában.

A növények gondozását a magvetéstől a termések összegyűjtéséig együtt tervezzék és végezzék a felnőttekkel.

Az óvónő úgy irányítsa mindhárom csoportban a munkát, hogy a gyermekeknek lehetőségük nyíljon minden olyan tevékenységet elvégezni, amire már képesek. Ha szükségét érzik, bátran kérjék a nagyobbak, felnőttek segítségét.

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén:

 

  • A gyermekek szeretnek közösen dolgozni
  • Önállóan, felelősséggel, igényesen végzik a naposi munkát
  • Szívesen vállalkoznak egyéni megbízások elvégzésére, céltudatossá válnak
  • Szívesen közreműködnek a növények gondozásában
  • Örömmel végzett munkajellegű játékos tevékenység a csoporttársakkal együtt, értük.

 

6.1.9.  A tevékenységekben megvalósuló tanulás

          Az  óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja, amely nem szűkül le az ismeretszerzésre.
Az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban és időkeretekben valósul meg.
           Az óvodai tanulás elsődleges célja a gyermek kompetenciáinak fejlesztése, attitűdök erősítése és a képességek fejlesztése.
Az óvodás korú gyermeket természetes tevékenységi vágya utánzásra, cselekvésre ösztönzi. Eközben hasznos tapasztalatokra tesz szert, tanul, fejlődik.
          Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során, épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire.
A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése.

A tanulás lehetséges formái az óvodában:

  • az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás-és viselkedéstanulás /szokások alakítása
  • a spontán játékos tapasztalatszerzés
  • cselekvéses tanulás, gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
  • az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés
  • a gyakorlati probléma- és feladatmegoldás


         A tanulás folyamata beépül az integrált tevékenységekbe, így a gyermekek sokféle tapasztalatot szerezhetnek, gondolkodásmódjuk komplex módon fejlődik. Az óvodás korú a gyermek befogadja az őt ért hatásokat, raktározza információit. Az óvodapedagógus feladata, az ismeretek oly módon történő átadása, hogy megérezze, megtapasztalja az Isten igéjének igazságait.
         A kíváncsiság, a felfedezés, a megtapasztalás élménye teszi érdeklődővé, nyitottá, probléma érzékennyé a gyermeket. A tanulási folyamat során a gyermekeknek lehetőségük van a próbálkozásra, tévedések utáni újrakezdésre, a hibák javítására minden következmény nélkül. így olyan attitűdöket alakítunk, amelyek képessé teszik őket arra, hogy váratlan élethelyzetekkel megbirkózzanak és egyre több örömet leljenek az önfejlesztő tanulásban.
         A gyermekkor az életnek az a szakasza, amikor a legnyitottabbak az őt ért benyomásokra, s nyitva áll a szívük az Isten dolgai iránt. A tanulás a gyermek világképének alakulását is befolyásolja, ezt felismerve ki kell használni a tanulásban rejlő összes lehetőséget.

 

VII. AZ ÓVODA KAPCSOLATRENDSZERE

 

1. Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, szolgálja a gyermek fejlődését.

Ennek alapvető feltétele a családdal való együttműködés. Az együttműködés formái változatosak,

a személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig magukban foglalják azokat a lehetőségeket, amelyeket az óvoda, illetve a család teremt meg. Az óvodapedagógus figyelembe veszi a családok sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesíti az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítségnyújtás családhoz illesztett megoldásait.

 

2. Az óvoda kapcsolatot tart azokkal az intézményekkel, amelyek az óvodába lépés előtt (bölcsődék és egyéb szociális intézmények), az óvodai élet során (pedagógiai szakszolgálat intézményei, gyermekjóléti szolgálatok, gyermekotthonok, egészségügyi, illetve közművelődési intézmények) és az óvodai élet után (iskolák) meghatározó szerepet töltenek be a gyermek életében. A kapcsolattartás formái, módszerei alkalmazkodnak a feladatokhoz és a szükséglethez. A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az óvoda nyitott és kezdeményező.

 

3. Nemzetiségi óvoda lévén kapcsolatot tartunk a Német Nemzetiségi Önkormányzattal

 

Partnereink:


Család

Fenntartó, Községi és Német Nemzetiségi Önk.

Iskola

Kistérség óvodái

Védőnő

Óvoda orvos

Gyermekjóléti szolgálat

Művelődési ház

Művészeti csoportok

Könyvtár

Külföldi partnerkapcsolat /Nickelsdorf/


 

Az óvoda és a család kapcsolata

 

A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége. A család a szocializáció első színtere. Az óvoda a családdal együtt szolgálja a gyermekek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való együttműködés.  Az együttműködés formái változatosak, a személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig magukban foglalják azokat a lehetőségeket, amelyeket az óvoda, illetve a család teremt meg.

 Az óvodapedagógus figyelembe veszi a családok sajátosságait, az együttműködés során érvényesíti az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítségnyújtás családhoz illesztett megoldásait. Ezért a gyermekek harmonikus fejlesztése érdekében korrekt partneri együttműködés szükséges a család és az óvoda között.

 

A kapcsolattartás formái:

 

Óvodába lépés előtt:

 

  • Nyitott óvoda
  • Az óvodai előjegyzés
  • Közös játék délelőtt (az első benyomások a gyermek fejlettségéről)
  • Szülői értekezlet a be óvodázás feladatairól
  • A családlátogatás (irányított beszélgetés a család nevelési igényeinek megismerésére, anamnézis előkészítése, ismerkedés a család gyermeknevelési szokásaival)

 

Az óvodába lépés után:

 

  • Beszoktatás
  • Személyes beszélgetések a beilleszkedés tapasztalatairól
  • Szülői értekezletek
  • Be óvodázás tapasztalatai kiscsoportban
  • Tanév-eleji: középső- és nagycsoportban
  • Iskolába készülődés feladatai. Az iskola igazgatójával és a leendő elsős tanító nénivel közös szülői értekezlet a nagycsoportban  
    • Fogadóórák szükség szerint
    • Igényfelmérés, elégedettségi vizsgálat tanévenként
    • Szülőkkel közös kirándulások, játékdélutánok

 

A szülők jogainak érvényesítését a Közoktatási törvény szellemében biztosítjuk.

Érdekegyeztető, érdekérvényesítő fórumokra, a feladatok függvényében, a Szülői Szervezet tevékenységéhez kapcsolódva, annak működési szabályzata és az éves munkaterv alapján kerülnek megszervezésre

 

Az óvodának a Fenntartójához, Pusztavámi Önkormányzathoz és a Német Nemzetiségi Önkormányzathoz fűződő kapcsolata

 

Az óvodát fenntartójához, a mindenkori törvényi előírásoknak megfelelően alkalmazkodik. A kapcsolattartás formáit a Köznevelési törvény és a SZMSZ tartalmazza.

                                                             

 

Óvoda és iskola kapcsolata

 

Az óvoda iskolához fűződő kapcsolatát úgy kell kialakítani, hogy a gyermekek zavartalan iskolakezdését segítse elő.

Fontos feladat, hogy a gyermekek érdekében mindkét intézmény ismerje a másik nevelési céljait, elképzeléseit, az alapdokumentumokat.

 

A kapcsolattartás formái:

A nagycsoportosok leendő tanítónője:

 

  • Szülői értekezleten vesz részt az óvodában. Tájékoztatja a szülőket a beiskolázással kapcsolatos tudnivalókról
  • A tanév során több alkalommal meglátogatja a csoportot
  • Részt vesz a gyerekek különböző tevékenységeiben, az óvoda ünnepein
  • A tanévnyitón átveszi az óvónőktől a csoportot
  • A tanév első felében folyamatosan tájékoztatja az óvónőket a gyermekek fejlődéséről
  • Bemutatja az iskola épületét a gyerekeknek

 

Az óvónők:

 

  • Meglátogatják a tanító nénit az iskolában a nagycsoportosokkal
  • Meglátogatják a napközit, több alkalommal étkeznek a napközis étteremben
  • Részt vesznek az elsőosztályosokkal a tanévnyitó ünnepélyen és az első tanítási órán
  • Tanév első felében folyamatosan tájékozódnak a gyermekek fejlődéséről
  • Részt vesznek az őszi nyílt napokon
  • Tavasszal közös játékra invitálják az elsősöket
  • Az iskolai munkaközösség vezetővel (alsós, nemzetiségi, diákönkormányzat) és azok tagjaival közösen egyeztetve összeállítják az éves munkatervet - a két intézmény kapcsolatát tekintve

 

Az óvoda és a Művelődési Ház kapcsolata

 

Az óvoda ismeri a Művelődési Ház programjait. A programokból kiemeli azokat, amelyek látogatása a 3-7 éves gyermekek fejlődését segítik.

 

            A kapcsolattartás kiterjed a művészeti csoportokra is. A nemzetiségi énekkar és a nemzetiségi tánccsoport a „nemzetiségi hét” keretén belül kapcsolódnak.

 

Az 5-6-7 évesek séták során látogatják a könyvtárat. Megismerkednek a könyvtár használatával, és a tevékenységi tervhez kapcsolódó könyveket kölcsönöznek.

 

Az óvoda és a tornaklub kapcsolata

 

Az óvoda és a Tornaklub kapcsolata arra épül, hogy a sportcentrumot közösen használjuk.

A kapcsolattartás során arra kell törekednünk, hogy a közös tulajdon ne jelentsen hátrányt egyik fél számára sem.

Célunk, hogy a sportpályák közelsége az újszerű tapasztalat, az óvodásokban ébresszen érdeklődést a sport iránt. Erősítse a gyermekek mozgáskedvét és járuljon hozzá az egészséges életmód szokásainak alakításához.

A nagyok alkalomszerűen kocognak, tornáznak és játszanak a sportpályán.

 

Az óvoda külföldi partnerkapcsolata

 

Óvodánkat az osztrák Nickelsdorf községhez fűzi partnerkapcsolat. A kapcsolat célja, hogy egymás életének, munkájának és a német óvodai nevelés módszereinek megismerésével olyan tapasztalatokra tegyünk szert, amelyek hozzájárulnak a német kisebbségi nevelési feladataink eredményesebb ellátásához.

A személyes tapasztalatszerzés érdekében fontosnak tartjuk kölcsönös látogatások megszervezését.

 

Az óvoda szociális és egészségügyi intézményekhez fűződő kapcsolata

 

A kapcsolat és az együttműködés tartalmát a különös gondoskodást igénylő gyermekek, a veszélyeztetett helyzetű gyermekek és a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek nevelési feladatai alkotják. Az érintett szakemberekkel és szervezetekkel a „szociális kerek asztal” szervezeti keretein belül és a rászoruló gyermekek személyes ügyeivel való foglalkozás során tartjuk a munkakapcsolatot.

 

VIII. A PROGRAM ERŐFORRÁSAI

 

Személyi feltételek

 

Az óvodában, a nevelőmunka középpontjában a gyermek áll. A nevelőmunka kulcs-szereplője az óvodapedagógus, akinek személyisége meghatározó a gyermek számára, és az óvoda teljes nyitva tartásában jelen van. Az óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermekek számára. Értékfelfogása erősen hat a gyermekekre. Éppen ezért, a nevelés eredményessége szempontjából döntő, hogy milyen értékeket közvetít, s azokat milyen tudatosan képviseli.

Programunk megvalósításához olyan óvónőre van szükség, aki személyiség vonásaiban követendő példaként áll a gyermekek, a szülők és az óvoda más alkalmazottai előtt. Képes elnyerni a szülők bizalmát, munkatársai elismerését. Jellemző tulajdonsága a humanizmus, a pedagógiai optimizmus, tetteiben érezhető a hitelesség, tapintat és az empátia.

Gyermekszerető, képes a gyermek feltétel nélküli elfogadására.

Szakmailag művelt, igénye a folyamatos önművelés. Képes arra, hogy megteremtse a lehetőséget szakmai tájékozottságának, szaktudásának fejlesztéséhez.

Érzelmileg kötődik a falu hagyományaihoz. Ismeri a falu történetét, a szokások lényegét, hiedelemvilágát, jelképeit.

Képes a nemzetiségi kultúra átadására. A gyermekek érdekében elvárás, hogy a csoportban együtt dolgozó óvónők és a velük egy csoportban dolgozó dajka néni tudjanak együtt tervezni, összehangoltan, feladatokat megosztva dolgozni. Legyenek képesek pedagógiai elveiket, nevelési gyakorlatukat egyeztetni. (Ehhez szükséges a két óra átfedési idő.) Ezzel járuljanak hozzá az óvodai nevelés eredményességéhez.

 

Munkájuk során legyenek képesek az egész intézmény érdekét figyelembe venni, és a testületen belül hatékonyan dolgozni.

Az óvónőkkel szemben elvárás, hogy a közösség tagjaként valamennyien vállaljanak felelősséget a közösen kitűzött célok- és feladatok megvalósításáért. A szakmai munkában, munkatársi kapcsolatban, a döntéshozatal előtt őszinte, nyílt véleménnyel segítsék a legjobb megoldások kialakítását.

 

A munkaközösségek és a szakmai team, elemzések, értékelések, tapasztalatok megbeszélése és szakmai viták során járuljon hozzá az egész testület szemléletének formálásához a szakmai munka színvonalának emeléséhez.

 

A program kiemelten fontos feltétele a dajkák munkája.

Olyan dajkákra van szükség a program megvalósításához, akikben erős a csoporthoz tartozás érzése.

Elfogadják, hogy ők is felelősek a gyermekek fejlődéséért. Osztoznak a csoport nevelésének feladataiban és az eredmények felett érzett örömökben egyaránt.

Az óvónőkkel szemben elvárás, hogy vonják be a dajkákat a közösségi élet és az egészséges életmód szokásainak megtervezésébe, elemzésébe, értékelésébe.

 

2013 szeptemberétől az óvodában folyó munkát pedagógiai aszisztens segíti, aki a gyermekek egészséges fejlődése, fejlesztése érdekében teljes odaadással, szaktudásával együtt működik az óvoda valamennyi dolgozójával

 

A konyhai dolgozók a gyermekek étkeztetése révén vesznek részt a program megvalósításában. Át kell érezniük, hogy a gyermekek étkezési szokásainak alakulása, biológiai fejlődése rajtuk is múlik.

Az épület, az épületben elhelyezett eszközök és az udvar berendezésének állagáért a karbantartó részleg a felelős.

Olyan karbantartókra van szükség, akik átérzik a munkájukkal járó felelősséget. Tudják, hogy a gyermekek testi épsége, biztonsága sok esetben rajtuk is múlik. Elvárás velük szemben, hogy folyamatos karbantartással biztosítsák az épület és eszközeink használhatóságát és a takarékos gazdálkodást.

 

A program megvalósításához a meglévő személyi állomány mellett szükséges:

 

  • Csoportonkénti Óvónői pár biztosítása
  • Csoportonként legalább egy nemzetiségi óvónő biztosítása

           

A program sikeres megvalósításához a nevelőtestületnek az alábbi területen kell bővíteni ismereteit:

  • Kompetencia alapú nevelés módszertana
  • Játék
  • Zenei nevelés
  • Mozgásfejlesztés
  • Anyanyelvi nevelés
  • Egyéni képességek fejlesztése
  • Drámapedagógia
  • Informatika

 

Tárgyi feltételek

 

A program nevelési elveiből és célkitűzésiből fakadóan az óvoda gondoskodik a gyermeki szükséglet kielégítéséről, az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremetéséről. Meg kell teremteni a feltételét, hogy a gyermekeknek módjukban álljon elkülönülten, kisebb csoportokban, egymás zavarása nélkül, célszerű eszközökkel játszani, változatos mozgást végezni.

Az óvoda épületét, udvarát, berendezését, a tornatermet úgy kell alakítani, hogy a lehető legjobban szolgálja a gyerekek nevelését, fejlesztését.

Elvárás, hogy a gyerekek környezete legyen minden tiszta, gondozott, esztétikus.

Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete segítse a gyermek környezettudatos magatartásának kialakulást.

Programunk elsősorban a játékon és mozgáson keresztül kíván hatni a gyermeki személyiségre. Ugyanakkor kiemelt figyelmet fordít a helyi néphagyományokra. Ezért különös gondot kell fordítani a játék és mozgásfejlesztést szolgáló eszközök, felszerelési tárgyak folyamatos cseréjére és bővítésére.

Az óvoda egyidejűleg biztosítja a megfelelő munkakörnyezetet munkatársainak és lehetőséget biztosít a szülők fogadására is.

 

 

IX. A PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ  SZÜKSÉGES ESZKÖZÁLLOMÁNY

 

A  nemzetiségi neveléshez, hagyományápoláshoz szükséges eszközök:

 

  • Német nyelvű énekes, mese, hang, cd, dvd-k
  • Német leporellók és fejlesztőjátékok

 

Játékhoz, tevékenységekben megvalósuló tanuláshoz:

 

  • Folyamatos eszközfejlesztés

 

A egészség fejlesztéséhez szükséges:

 

  • Mozgáskészséget fejlesztő eszközök folyamatos bővítése

 

A külső világ tevékeny megismeréséhez szükséges:

 

  • Az évszakokat bemutató albumok, tablók
  • Az élősarok kialakításához tárolóeszközök
  • Könyvek, folyóiratok
  • A környezetet bemutató videó és hangfelvételek
  • Kísérleti eszközök pl.:nagyítók, mikroszkóp

 

Meséléshez, verseléshez

 

  • Esztétikusan berendezett mesesarok (párnák, mesetarisznya, kincsesláda, gyertyatartó, mesélőszék
  • Textilek, ruhák és egyéb jelzésszerű kellékek a mesék eljátszásához

 

Énekhez, dalosjátékhoz , zenehallgatáshoz szükséges:

 

  • Cd-k, dvd-k
  • Dalos könyvek
  • Hangszerek (metalofon minden csoportba, alap ritmushangszer készlet)

 

Ábrázoláshoz, képalakításhoz, plasztikai munkákhoz szükséges:

 

  • Különböző méretű és színű papírlapok
  • Festékek, kréták, ceruzák, filctollak
  • Agyag, gyurma
  • Modern technikák, újszerű eszközök nyomonkövetése, azok beszerzése

 

 

 

Munkajellegű tevékenységhez:

 

Gyermekméretű kerti szerszámok a kerti munkához

 

Könyvtár:

 

Új kutatásokra alapozott szaksajtó

Szakmai folyóiratok

Módszertani könyvek német és magyar nyelven

Mesekönyvek

Kortársirodalmi művek

Mese DVD-k

 

 

X. SAJÁTOS FELTÉTELEK, SPECIÁLIS FELADATOK

 

10.1. Gyermekvédelmi munka

 

Célunk és feladatunk, hogy feltárjuk azokat a körülményeket, amelyek óvodásaink családi helyzetét hátrányosan érintik, illetve veszélyeztetik.

 

A gyermekvédelmi munka fő feladatát a prevenció, a segítségnyújtás jelenti, amelyre a humánum, a megértés, a támasznyújtás, a szeretetpótlás jellemző.

 

Minden óvónőnek feladata, hogy megfelelően ismerje az óvodások családi hátterét, szociokultúrális, szükség esetén anyagi helyzetét és mindezek ismeretében nyújtson segítséget a hátrányok enyhítése érdekében.

A gyermekvédelmi munkában alkalmazott módszereink az egyéni bánásmód, a családi nevelés gyermek iránti felelősségének erősítése, a tapintatos személyes kapcsolattartás. Törekszünk a szülővel való közvetlen viszony kialakítására, személyes törődéssel a gyermek fejlődésének elősegítésére.

 

Óvodánkban a gyermekvédelmi munka gyermekvédelmi program alapján történik, amelynek szabályait az SZMSZ tartalmazza.

A gyermekvédelmi munka során az óvónők a következő feladatokat látják el:

 

  • Gyermekek helyzetének feltérképezése
  • Családlátogatás (a csoportvezető óvónő és a gyermekvédelmi felelős közösen) beóvodázás előtt, majd szükség szerint
  • Adatszolgáltatás
  • Környezettanulmány készítése
  • Pedagógiai munka koordinálása
  • Kapcsolattartás: nevelési tanácsadóval, szakértői bizottsággal, jegyzővel, védőnővel, óvoda orvossal
  • Gyermekvédelmi munka értékelése

 

A bántalmazás, erőszak megelőzése

 

A WHO definíciója:

„A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.”

 

Elhanyagolást jelent, ha a szülő vagy a gondviselő rendszeresen elmulasztja a gyermek alapvető szükségleteinek kielégítését, védelmét, felügyeletét, amely súlyos ártalmat okoz, vagy ennek veszélyével fenyeget bármelyik területen: egészség, oktatás, érzelmi fejlődés, táplálkozás, lakhatás és biztonságos körülmények, amely veszélyt jelent, vagy nagy valószínűséggel jelenthet a gyermek egészségi állapotára, mentális, lelki és spirituális, erkölcsi és szociális fejlődésére. Figyelembe kell venni ennek megítélésekor, hogy milyen mértékben adottak a feltételek a család rendelkezésére álló erőforrásai tekintetében. Minden olyan mulasztás vagy baj okozása, amely jelentősen árt a gyermek egészségének vagy lassítja, akadályozza szomatikus, mentális és érzelmi fejlődését.

Érzelmi elhanyagolást jelent az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiánya, a gyermek érzelmi kötődésének durva mellőzése, elutasítása, a gyermek jelenlétében történő erőszakos, durva, támadó magatartás más családtaggal szemben.

Fizikai elhanyagolást jelent az alapvető fizikai szükségletek, higiénés feltételek hiánya, a felügyelet hiánya, a gyermek védelmének elmulasztása olyan esetekben, amikor veszélynek van kitéve. Ide sorolható az orvosi ellátás késleltetése, az orvosi utasítások be nem tartása, a védőoltások beadatásának indokolatlan elmulasztása, késleltetése.

 Gyermekbántalmazás azt jelenti, ha valaki sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek, vagy ha a gyermek sérelmére elkövetett cselekményt - bár tud róla, vagy szemtanúja – nem akadályozza meg, illetve nem jelenti.

Az érzelmi bántalmazás azt a rendszeres, hosszú időn át tartó érzelmi rossz bánásmódot jelenti, amely súlyos, és tartósan káros hatással van a gyermek érzelmi fejlődésére. Ide tartozik a gyermekekben állandó félelemérzet, vagy szorongás keltése, megszégyenítés, állandó kritizálás, az érzelmi zsarolás, a gyermek kihasználása. Az érzelmi bántalmazás súlyos formája az olyan élethelyzet, amelyben a gyermek, szem és fültanúja más bántalmazásának. Az érzelmi bántalmazás mindezen komponenseket magában foglalhatja, de egymagában is jelentkezhet. Szexuális bántalmazás a gyermek bevonását jelenti olyan szexuális aktivitásba, amelyet a gyermek nem képes megérteni, felfogni, amelyhez nem tudhatja az érdemi beleegyezését adni, vagy amelyre a gyerek koránál, fejlettségi állapotánál fogva nem érett. Különleges ellátást és kezelést igényel, ha gyermek bántalmaz gyermeket. Ezekben az esetekben egy gyermeket egy másik gyermek, vagy gyermekek csoportja a konfliktusok szokásos kezelésén túl - ismételten – bántalmaz, vagy molesztál.

 

 

 

Az óvodapedagógus alapvető feladata:

  • A rábízott gyermekek nevelése. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy közreműködjön a gyermekvédelmi feladatok ellátásában, a gyermek fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében. ennek során együttműködik a gyermekjóléti szolgálattal, illetve a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot ellátó más személyekkel, intézményekkel és hatóságokkal. Ha a nevelési intézmény a gyermekeket veszélyeztető okokat pedagógiai eszközökkel nem tudja megszüntetni, segítséget kér a gyermekjóléti szolgálattól.
  •  Az óvoda ellátja a tehetségkutatással és tehetséggondozással, a beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarokkal összefüggő, a sajátos nevelési igényből fakadó nehézségek korrekciójával, a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásával, felderíti a gyermekek fejlődését veszélyeztető okokat, és pedagógiai eszközökkel törekszik a káros hatások megelőzésére, illetőleg ellensúlyozására. Szükség esetén a gyermek érdekében intézkedést kezdeményez. A gyermekvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátását a gyermekjóléti szolgálat segíti.
  • A gyermekek szüleit a nevelési év kezdetekor a faliújságon tájékoztatja a gyermekvédelmi felelős személyéről.
  • A kisgyermek minden erőszakos cselekvéssel kapcsolatosan "érzékeny". Nemcsak az erőszakos cselekmények okozhatnak egészségkárosodást az óvodás gyermeknél, de ezek látványa is (agresszió, brutalitás, vérengzés, gyilkosság). Mindezek megelőzése érdekében szülői értekezleteken kérjük az erőszakot sugárzó média-elemek mellőzését.

 

10.2. Nevelési időben szervezett speciális szolgáltatások

 

  • Logopédia: beszédhibás, megkésett beszédfejlődésű gyermekek számára.
  • Egyéni fejlesztés: beilleszkedési tanulási és magatartási zavarral küzdő gyermekek részére
  • Magyar és német néptánc 5-6-7 évesek számára
  • Vízhez szoktatás 5-6-7 évesek számára évi egy tanfolyam

10.3. Sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése és a szociálisan hátrányos helyzetben lévők differenciáló fejlesztése, fejlesztésének elősegítése

 

A sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése során az a célunk, hogy minden gyermek hozzájusson a helyzetének, fejlettségnek legjobban megfelelő nevelési szolgáltatásához és segítségéhez. Mindehhez iránymutatásul a 32/2012. (X.8.) EMMI rendelet 1 sz. melléklete: A Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve

 

Általános elvek

 

Az óvodai nevelés, a sajátos nevelési igényû gyermekeknél is a nevelés általános célkitûzéseinek megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérült kisgyermeknél fejlõdik az alkalmazkodó készség, az akaraterõ, az önállóságra törekvés, az érzelmi élet, az együttmûködés. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek, és segédeszközök megléte akkor biztosítja a nevelési célok megvalósíthatóságát, ha a napirend során a gyermek mindig csak annyi segítséget kap, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges.

 

Arra törekszünk, hogy nevelési programunk és a sajátos nevelési igény összhangban álljanak egymással.

 

Biztosítjuk, hogy a gyermekek befogadásával tiszteletben tartjuk az egyéni fejlõdési  ütemüket, fejlesztésük a számukra megfelelõ területeken valósul meg, a habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztõ foglalkozások programjai az óvoda nevelési programjának tartalmi elemeivé válnak.

A fejlesztés szervezeti keretének megválasztását, az alkalmazott speciális módszer- és eszközrendszert mindenesetben a gyermekek állapotából fakadó egyéni szükségletek határozzák meg. Az együttnevelés – az illetékes szakértõi bizottság szakértõi véleményének figyelembevételével egyéni döntést igényel a gyerek szükségletei szerint.

 

 

 A habilitációs, rehabilitációs ellátás közös elvei:

 

A sajátos nevelési igény kifejezi

a) a gyermek életkori sajátosságainak a fogyatékosság, az autizmus spektrum zavar vagy egyéb pszichés fejlõdési zavar által okozott részleges vagy teljes körû módosulását,

b) a képességek részleges vagy teljes kiesését, fejletlenségét, eltérõ ütemû fejleszthetõségét.

Az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tevékenység olyan teammunkában kialakított és szervezett nevelési folyamatban valósul meg, mely az egyes gyermekek vagy gyermekcsoport igényeitõl függõ eljárások (idõkeret, eszközök, módszerek, terápiák) alkalmazását teszi szükségessé.

A sajátos nevelési igény a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérõ, nagyobb mértékû differenciálást, speciális eljárások alkalmazását, illetve kiegészítõ fejlesztõ, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs, valamint terápiás célú pedagógiai eljárások alkalmazását teszi szükségessé.

A nevelés, a fejlesztés feltételeit a köznevelési törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok határozzák meg. Az általánosan kötelezõ feltételeket a jogszabályok több területen módosítják, illetve kiegészítik olyan többletszolgáltatásokkal, amelyeket ki kell alakítani, és hozzáférhetõvé kell tenni.

A gyermekek habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztésének az alapja a szakértõi bizottság szakértõi véleménye.

 Az óvodai nevelõmunka során figyelembe vesszük, hogy:

  • a sérült kisgyermek harmonikus személyiségfejlõdését az elfogadó, az eredményeket értékelõ környezet segíti;
  • a gyermek iránti elvárást fogyatékosságának, autizmus spektrum zavarának vagy egyéb pszichés fejlõdési zavarának jellege, súlyosságának mértéke határozza meg;
  • terhelhetõségét biológiai állapota, esetleges társuló fogyatékossága, személyiségjegyei befolyásolják.

 

A habilitációs, rehabilitációs egyéni és/vagy csoportos fejlesztés elsõsorban gyógypedagógiai kompetencia, amely kiegészül a társszakmák pszichológiai, orvosi, terápiás együttmûködésével. Az egyéni fejlesztési terv elkészítéséhez a gyermek fogyatékosságának, pszichés fejlõdési zavarának típusához igazodó szakképzettséggel rendelkezõ gyógypedagógus, gyógypedagógiai tanár, konduktor, konduktor-óvodapedagógus, konduktor-tanító, terapeuta, pszichológus, orvos együttmûködése szükséges.

 

A habilitációs, rehabilitációs tevékenység közös céljai és feladatai

 

A fejlesztés céljait minden esetben a fejleszthetõséget megfogalmazó gyógypedagógiai-orvosi-pszichológiai komplex vizsgálat diagnózisára, javaslataira kell építeni.

a) A mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékosságból, több fogyatékosság együttes elõfordulása esetén halmozottan fogyatékosságból, autizmus spektrum zavarból fakadó hiányzó vagy sérült funkciók kompenzálása vagy helyreállítása, a meglévõ ép funkciók bevonásával,

b) Törekvés a különféle funkciók egyensúlyának kialakítására.

c) A szükséges speciális eszközök elfogadtatása és használatuk megtanítása.

d) Az egyéni sikereket segítõ tulajdonságok, funkciók fejlesztése.

e) Az egyes területeken kimagasló képességeket mutató gyermek támogatása.

 

 A habilitációs, rehabilitációs tevékenységet meghatározó tényezõk

 

a) A fogyatékosság típusa, súlyossága.

b) A fogyatékosság kialakulásának, diagnosztizálásának és a speciális ellátás megkezdésének ideje,

c) korai fejlesztésben és gondozásban részesült gyermek esetében a korai idõszak fejlõdésmenete

d) A gyermek

  • életkora, pszichés és egészségi állapota, rehabilitációs mûtétei,
  • képességei, kialakult készségei,
  •  kognitív funkciói, meglévõ ismeretei,
  • családi háttere.

Mindezek alapján a fejlesztés magába foglalja a vizuális, akusztikus, taktilis, mozgásos észlelés folyamatait, a motoros képességek, a beszéd- és nyelvi készségek és az értelmi képességek fejlesztését. Az egyes fogyatékossági típusok függvényében más-más terület kap nagyobb hangsúlyt.

Halmozottan fogyatékos gyermek, gyermekcsoport esetén a megállapított fogyatékosságok mindegyikére tekintettel kell lenni.

A nevelési programot egyéni fejlesztési terv is kiegészíti.

 

 Az  integrált – nevelés, oktatás megvalósítása óvodánkban

 

A sajátos nevelési igényû gyermek családi nevelését, a közösségbe való beilleszkedését elõsegíti a többi gyermekkel részben vagy egészben együtt történõ integrált nevelés. Ezáltal intézményünk többet vállal, magasabb értéket kínál a sajátos nevelési igényû gyermeknek, mint részvétet és védettséget.

Pedagógiai programunk kiegészítésekor és a speciális tevékenységek megvalósításakor figyelembe vettük a sajátos nevelési igényû gyermek fejlesztésének igényeit, külön gondot fordítunk arra, hogy a gyermek minden segítséget megkapjon hátrányainak leküzdéséhez.

Az óvodapedagógusok és az ő munkájukat közvetlen segítő dajkák részt vesznek az óvodai integrációt segítõ szakmai programokon, akkreditált továbbképzéseken.

Az adott gyermek fejlesztési stratégiájának kialakítását a gyermek fogyatékosságának típusához igazodó szakképzettséggel rendelkezõ, az integrált fejlesztésben lehetõleg tapasztalatokkal rendelkezõ gyógypedagógus, terapeuta segíti (módszertani intézmény, utazótanári szolgálat). Közremûködése kiterjed a gyermeket fejlesztõ óvodapedagógusok felkészítésére, az óvoda tanácsadásra, mely az óvodai nevelõmunkán túl a szülõk és az óvoda együttmûködésére is kellõ hangsúlyt helyez.

Az integráltan fejlesztett gyermek számára biztosítjuk azokat a speciális eszközöket, egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs ellátást, melyekre a szakértõi bizottság javaslatot tesz.

Sikerkritériumnak a gyermekek beilleszkedését, egyenlõ hozzáférését a foglalkozásokhoz, önmagához mért fejlõdését tekintjük, melynek eredményes megvalósítását az alábbiak szolgálják:

A gyermekek integrált nevelésében, fejlesztésében részt vevõ, magas szintû pedagógiai, pszichológiai képességekkel (elfogadás, tolerancia, empátia, hitelesség) és az együttneveléshez szükséges kompetenciákkal rendelkezõ óvodapedagógus:

  • szükség esetén egyéni fejlesztési tervet készít, individuális módszereket, technikákat alkalmaz,
  • a foglalkozások során a pedagógiai diagnózisban szereplõ javaslatokat beépíti, a gyermek fejlõdésének elemzése alapján – szükség esetén – eljárásait megváltoztatja, az adott szükséglethez igazodó módszereket megválasztja.

 

Egy-egy nevelési helyzet, probléma megoldásához alternatívákat keresünk, alkalmazkodunk az eltérõ képességekhez, az eltérõ viselkedésekhez.

Együttmûködünk a különbözõ szakemberekkel, a gyógypedagógus iránymutatásait, javaslatait beépítjük a pedagógiai folyamatokba.

A gyermek fogyatékosságának, autizmus spektrum zavarának vagy egyéb pszichés fejlõdési zavarának típusához igazodó szakképesítéssel rendelkezõ szakirányú végzettségû gyógypedagógus az együttmûködés során:

  • segíti a pedagógiai diagnózis értelmezését, figyelemmel kíséri a gyermek haladását,
  • javaslatot tesz gyógypedagógia-specifikus módszerek, módszerkombinációk alkalmazására, az egyéni fejlesztési szükséglethez igazodó módszerváltásokra, a gyermek igényeihez igazodó környezet kialakítására,
  • segítséget nyújt a szükséges speciális (segéd)eszközök kiválasztásában, tájékoztat a beszerzés lehetõségérõl,
  • együttmûködik az óvodapedagógusokkal, figyelembe veszi a gyermekkel foglalkozó óvodapedagógus tapasztalatait, észrevételeit, javaslatait,
  • segít a helyi feltételek és a gyermek egyéni szükségleteinek összehangolásában,
  •  kapcsolatot tart a szülõvel a rehabilitáció sikerességét szolgáló ismeretek átadásával,
  • részt vesz a befogadó közösség felkészítésében,
  • részt vesz az óvodai foglalkozások és tevékenységek adaptációjában.

 

 A köznevelés-fejlesztési tervekben meghatározott feladatellátás szerint igénybe vesszük az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények, a pedagógiai szakszolgálati intézmények szolgáltatásait, az utazó gyógypedagógiai hálózat mûködtetésére kijelölt intézmények segítségét.

 

10.3.1. A sajátos nevelési igényû gyermekek sérülésspecifikus fejlesztésének elvei, feladatai óvodai nevelés során

 

A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermek

 

A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermeknél a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentõs és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció. A különleges gondozási igényt meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, formája, mértéke és területe.

A jelentõsen eltérõ kóreredet – végtagredukciós fejlõdési rendellenességek és szerzett végtaghiányok; petyhüdt bénulást okozó kórformák; a korai agykárosodás utáni mozgás-rendellenességek; egyéb, maradandó mozgásállapot-változást, mozgáskorlátozottságot okozó kórformák; a halmozott sérüléssel járó különbözõ kórformák – és károsodás miatt a mozgáskorlátozottság egyénileg is sok eltérést mutat.

A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott és halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott) gyermek óvodai nevelése során kiemelt feladat a mozgásos akadályozottságból eredõ hátrányok csökkentése, megszûntetése, a speciális, egyénre szabott eszközök használatának kipróbálása, megtanítása, s ezek segítségével a tágabb és szûkebb környezet minél sokrétûbb megismertetése, és ily módon az életkornak megfelelõ tapasztalatszerzésre, a megtanult mozgás alkalmazására nevelés. Az óvodában biztosítjuk a gyermek állapotához igazodó megfelelõ mozgás- és életteret (az ehhez szükséges akadálymentes környezetet, sajátos technikai eszközöket, például lejtõ, kapaszkodó), mindig szem elõtt tartva az önállóságra nevelés elvét. Az egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció, rehabilitáció és terápia feladatait, valamint a mozgásnevelést beépítjük az óvodai foglalkozások körébe. Az elsajátított mozgásminták rögzítése, a szükséges korrekciós helyzetek alkalmaztatása a napirend egészét átszövõ feladat.

Óvodáskorú mozgáskorlátozott gyermek fejlesztése, nevelése speciális szempontok figyelembevételét kívánja, az óvodai nevelés valamennyi területén.

  • Mozgásfejlesztés

Óvodáskorban elõtérbe kerül az életkori sajátosságoknak megfelelõ tartási és mozgási funkciók segítése, a hely- és helyzetváltoztatás és a manipuláció javítása a nagy- és finommozgások célirányos fejlesztésével, az írás megalapozását célzó egyéb fejlesztésekkel. A mozgásfejlesztésben hangsúlyt kell kapnia a különbözõ önellátást, önkiszolgálást, helyváltoztatást segítõ-támogató eszközök szükség szerinti használata kialakításának is.

  • Önellátás, önkiszolgálás fejlesztése

A meglévõ funkcióknak, a család igényeinek megfelelõen és velük együttmûködve szükséges az önellátási funkciók fejlesztése, az életkornak megfelelõ mindennapos tevékenykedtetés. A sérülés függvényében szükség lehet az egészségüggyel való kapcsolattartásra, pl. inkontinencia kérdésének megoldásában.

 

Játéktevékenység

 

A mozgáskorlátozott gyermeket a játéktevékenységében akadályozhatja bizonytalan testtartása, a helyzetés helyváltoztatás, az eszközhasználat nehezítettsége, a téri tájékozódás terén fellépõ nehézségek stb.

Szükség lehet a játékhoz használt tér átalakítására, a játéktevékenység egészének, esetleg egyes részeinek adaptálására. Az egyes tevékenységek során fontos a mozgáskorlátozott gyermek aktív szerepe, bekapcsolódása.

 

Nyelvi fejlesztés

 

A mozgáskorlátozottsághoz társulhatnak beszédzavarok és kommunikációs problémák. A szókincs szegényesebb lehet, a különbözõ kognitív funkciók érintettsége akadályozhatja versek, mondókák megtanulását, a mozgászavarok hatással lehetnek a nonverbális kommunikációra, légzésproblémák állhatnak fenn, súlyos esetben beszédképtelenség is elõfordulhat. Emiatt fontos feladat a mozgáskorlátozott gyermek bevonása minden nyelvi és kommunikációs képesség fejlesztését célzó tevékenységbe, szükség lehet sajátos fejlesztési célok kitûzésére, esetleg a logopédussal való együttmûködésre.

 

Éneklés, zenei nevelés

 

Artikulációs problémák, légzésproblémák, a vitálkapacitás beszûkülése, ritmus és tempó érzékelésének nehezítettsége állhat fenn, ami pl. felsõ végtag érintettség esetén kiegészülhet az eszközhasználat nehezítettségével. Az óvodás életkor kiemelt tevékenysége az éneklés, így a mozgáskorlátozott gyermek fejlesztésébe is beépítendõ. Pozitív hatása elõnyösen befolyásolhatja a mozgásfejlõdést is (pl. elõsegíti a

test ellazulását), társas cselekvést jelent, fejleszti a ritmus- és tempóérzékelést.

A tevékenységek végzése közben szükséges lehet speciális testhelyzet felvétele, esetleg a gyermek állapota által meghatározott adaptált eszközök (hangszerek) használata.

 

Rajzolás, kézügyesség fejlesztése

 

Felsõvégtag érintettség, izomtónus fokozódása, gyenge izomzat, a törzs- és fejkontroll hiánya, stb. okozhat problémát ezen a területen. Fontos a kézfunkciót és a manipulatív tevékenységek segítését célzó megfelelõ testhelyzet megtalálása, a kóros izomfokozódások, együttmozgások leépítése, szükséges lehet adaptált eszközök használata, esetleg az eszközök rögzítése, a finommotorika és grafomotoros képességek célirányos fejlesztése.

Minden tevékenység során kiemelt feladat, a tapasztalatszerzés biztosítása, a cselekvéses ismeretszerzés lehetõségének megteremtése. A mozgáskorlátozott gyermek eltérõ tapasztalatokkal rendelkezik, észlelési problémái, testséma-zavarai lehetnek, kevesebb ismerettel rendelkezhet az õt körülvevõ világról. Alkalmat kell adni a minél sokrétûbb, mozgásos tapasztalatszerzésre, fejleszteni kell a kognitív funkciókat, különbözõ szlelési területeket, a figyelmet, emlékezetet, téri tájékozódást stb.

A halmozottan sérült mozgáskorlátozott gyermekek esetében a mozgáskorlátozottságon kívül még más – érzékszervi, eszéd- vagy értelmi sérülés – is nehezíti a fejlesztés lehetõségét. Fejlesztésük döntõen a mozgáskorlátozottak pedagógiája és a társuló fogyatékosság gyógypedagógiai módszereinek egyénre szabott kombinációival történik.

 

A látássérült gyermek

 

A látássérült gyermek látásteljesítménye (vízusa) az ép látáshoz (vízus: 1) viszonyítva két szemmel és korrigáltan szemüveggel) is 0–0,33 (0–33%-os látásteljesítmény) közötti. Látássérült az a gyermek is, akinek látótere – tekintése ixációs pontjától mindkét irányban legfeljebb 10°, azaz teljes szélességében legfeljebb 20°.

A látássérült gyermekek a nevelés-oktatás szempontjából lehetnek: vakok, aliglátók és gyengénlátók. A speciális, gyermekre szabott pedagógiai program meghatározója a látásélesség mellett: a látássérülés kóroki tényezõje, a látássérülés bekövetkeztének idõpontja, és a látássérüléshez esetleg csatlakozó egyéb fogyatékosság, rendellenesség. A átási kontroll hiányosságainak korrigálására minden látássérült gyermek esetében segítjük a részvételt a közös játékban, a közösséghez való alkalmazkodást, a viselkedési formák megtanulását és gyakorlását, a közösség elõtti szereplést.

Kiemelt hangsúlyt kap az önkiszolgálás megtanítása, a tárgyak és helyük megismertetése, a rendszeretet, a higiéné, különösen a szem és a kéz tisztán tartása.

Az óvodai nevelés során mindvégig figyelembe vesszük a látássérült gyermek fizikai terhelhetõségének korlátait, különös tekintettel az adott szembetegségre.

a) Az óvodai nevelésben részesülõ vak gyermekeknél (vízus: 0) is kiemelt szerepet kap a játék, ami tág lehetõséget ad az ép érzékszervek aktivizálásával a hallás, tapintás, szaglás, íz-érzékelés, mozgás-ritmus, tájékozódási képesség intenzív fejlesztésére. Mozgásnevelésükben kiemelten fontos a testkultúra kialakítása, a tartáshibák megelõzése, a helyes testtartás megtanítása, majd folyamatos fejlesztése. A vak gyermekek fejlesztésében hangsúlyos a zenei nevelés, mely egyszerre fejleszti a hallást és a mozgást.

Az önkiszolgálás terén életkoruk és sérültségük mértéke szerinti önállóság kialakítása a cél. A környezetük valósághû megismerése széles körû érzékeltetéshez, a biztonságos téri tájékozódás támpontokhoz kötötten valósítható meg. Az eszközök kiválasztásánál – színek helyett – elsõdleges szempont a jól tapinthatóság biztosítása. A környezet kialakításakor tapintható jelzések alkalmazására kerül sor, a bútorok lehetõség szerinti állandó helyen maradnak.

A számélmények kialakulását az akusztikus minták, a mozgás és a verbális kifejezések is hatékonyabbá teszik, az óvodai foglalkozások során a hatrekeszes dobozok, gombás-, szöges táblák alkalmazása a Braille-írás-, -olvasásrendszer megtanulását készíti elõ.

b) Az aliglátó gyermekek (vízus: a fényérzéstõl 10%-os látásteljesítményig) adottságaik szerint vagy a tapintó-halló vagy a látó-halló (tapintó) életmódra készíthetõk fel.

A látásukat praktikusan kismértékben használó aliglátó gyermekek (pl. fényérzékelõk, színeket felismerõk)

nevelési programja a tapintó-halló életmódra felkészítést célozza [2.2. a) pont], de nem hanyagolható el látásteljesítményük megõrzése, intenzív fejlesztése sem.

Az aliglátó gyermekek közül a látásukat praktikusan jól használók számára olyan fejlesztõ programot kell biztosítani, mely a látó-halló (tapintó) életmódra felkészítést tûzi ki célul.

A fejlesztés fõ területei ez esetben megegyeznek a gyengénlátó gyermekek nevelésének elveivel [2.2. c) pont].

c) A gyengénlátó gyermekek (vízus: 10%-os látásteljesítménytõl 33%-ig) fõleg látásuk útján tájékozódnak a világban, de az ép látásúakhoz képest sokkal közelebbrõl, kisebb térben tudják azt használni. Nevelésük speciális optikai eszközök segítségével a vizuális megismerés útján történik, de jelentõs szerep jut a nevelésben a többi, elsõsorban a hallási és tapintási analizátor kompenzatív mûködésének is. Kiemelten fontos a testtartási hibák megelõzése, a helyes testtartás megtanítása, az ehhez szükséges környezet (pl. dönthetõ asztallap, egyéni megvilágítás) biztosítása.

A gyengénlátó gyermek fejlesztésének kiemelt területei az óvodában:

A gyengénlátó gyermek gondolkodás- és beszédfejlõdését a látásos élmények hiányossága jelentõsen befolyásolja, ezért különösen fontos a környezet vizuális megismertetése.

 

Területei:

  • Látásnevelés: a látás használatának megtanítása a távoli és a közeli környezetben.
  • A nagymozgás fejlesztése: mozgáskoordináció, mozgásbiztonság.
  • Térbeli tájékozódás a látás felhasználásával.
  • A finommozgás fejlesztése: a kézügyesség fejlesztése, az írás elõkészítése.
  • A látás-mozgáskoordináció fejlesztése: finommozgások és nagymozgások esetében egyaránt.

 

Az érzékelés egyéb területeinek fejlesztése

 

  • A hallási figyelem és megkülönböztetõ képesség segíti a tájékozódást, tanulást.
  • A tapintás által szerezhetõ információk kiegészítik a tárgyak tulajdonságairól szerzett ismereteket.

d) A halmozottan fogyatékos látássérült gyermekek esetében a látás hiányán vagy különbözõ mértékû csökkenésén kívül még más, testi, érzékszervi vagy értelmi sérülés is nehezíti a fejlesztés lehetõségét, amely döntõen a látássérültek pedagógiája és a társuló fogyatékosság gyógypedagógiai módszereinek kombinációival történik. Az eredményességet a döntõen egyéni vagy kiscsoportos szervezés biztosítja. Ez gyógypedagógiai óvodai ellátásban valósulhat meg. Abban az esetben, amikor az enyhébb látási sérülésekhez enyhébb fogyatékosságok csatlakoznak, akkor az integrált óvodai nevelés is lehet eredményes.

 

A hallássérült gyermek

 

A súlyos fokban hallássérült – siket – és a kevésbé súlyosan vagy közepes fokban hallássérült – nagyothalló –gyermekek hallásvesztesége a fõbb beszédfrekvenciákon olyan mértékû, hogy ennek következtében a beszédnek hallás útján történõ megértésére nem, vagy csak részben képesek. A halláskárosodás miatt – az állapot fennmaradása esetén – bizonyos esetekben – teljesen elmarad, vagy erõsen sérül a beszéd és a nyelvi kompetencia. Az elõzõek miatt korlátozott a nyelvi alapokon történõ fogalmi gondolkodás kialakulása, aminek következtében módosul a gyermek megismerõ tevékenysége, esetenként egész személyisége megváltozik. A legkorábbi életkortól alkalmazott orvosi-egészségügyi és speciális pedagógiai ellátás együttes megvalósításával a súlyos következmények csökkenthetõk.

A megfelelõ otológiai, pedoaudiológiai gondozás, a korszerû hallókészülékkel történõ ellátás és a hallásjavító mûtétek mellett (cochlea implantáció), a speciális pedagógiai segítség eredményeként a gyermek óvodás életkorára elérhetõ, hogy a súlyos fokban hallássérült (siket) kisgyermek érzékeli a hangot. Képes lesz az emberi hang kommunikációs funkciójának felismerésére. A beszédhallás fejlõdésével és a szájra irányultság kialakulásával párhuzamosan tudatos hangadásra képessé válik. Megindul a passzív és aktív szókincs fejlõdése, elhangzanak az elsõ szavak. Mindez a szülõk folyamatos közremûködését és együttmûködését is igényli.

Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a súlyosan hallássérült szülõk gyermekeire, akik nagy része használja a jelnyelvet vagy annak elemeit, mint kifejezõeszközt.

Bár a hallássérült szülõ hallássérült gyermekére az adott intézmény helyi tantervében, pedagógiai programjában elõírt kommunikációs forma (beszéd, gesztus) vonatkozik, kívánatos, hogy a (gyógy)pedagógus oly mértékben legyen jártas

a jelnyelv használatában, hogy azt szükség esetén fel tudja használni a gyermekekkel való kommunikációban és a hallássérült szülõkkel való érintkezésben.

A kevésbé súlyos- vagy közepesen fokban hallássérült (nagyothalló) és a korai életkorban cochlea implantált kisgyermekek képessé válhatnak a hallásra épített kommunikációra.

A nyelvi és pszichoszociális fejlettség kedvezõ esetben olyan szintû lehet az óvodás kor kezdetére, hogy a hallássérült kisgyermekek egy része további speciális segítséggel, halló társaikkal együtt vehetnek részt az óvodai nevelésben.

A hallássérült gyermekek óvodai nevelésének központi feladata – a korai pedagógiai és audiológiai gondozásra építve – a nyelvi kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése. A fejlesztés eredményességét döntõen meghatározza, hogy a gyermek az óvodába lépés idõszakában milyen beszédmegértési, beszédkészenléti állapotban van. Ez függ a hallásállapottól és a beszéd kialakulását egyénenként is nagymértékben és eltérõ módon befolyásoló egyéb tényezõktõl (például kognitív és pszichés állapot, szociokulturális környezet korai és optimális pedoaudiológiai ellátástól stb.).

Az anyanyelvi-kommunikációs fejlesztés az óvoda egész napi tevékenységében megjelenik. Minden, a szocializációt hatékonyan segítõ munkajellegû tevékenységbe be kell vonni a hallássérült gyermekeket.

 

A fejlesztés feladatai:

 

a) A súlyos fokban hallássérült – siket – gyermekek (a beszédtartományban mért hallásveszteség 90 dB vagy nagyobb) óvodás életkorban történõ fejlesztési feladata a nyelvi kommunikáció rendszerében a hallás és a beszédértés fejlesztése, a hangos beszéd aktív használatának építése, a grafomotoros készségfejlesztés és a diszfázia-prevenció.

Az óvodai nevelés során arra kell törekedni, hogy a súlyos fokban hallássérült kisgyermek hangmegnyilvánulásaival, majd beszéddel hívja fel magára a figyelmet, közölje kívánságait. Környezete igyekezzen a gyermek közölnivalóját, kommunikációs próbálkozásait megérteni.

Az óvodai nevelés egész idõtartamát átfogó feladat a kognitív funkciók és az érzelmi élet fejlesztése, alapvetõ önkiszolgálási szokások elsajátítása, az aktív nyelvhasználat építése. Ennek keretében kell fejleszteni a beszédértést, szókincset, szájról olvasási készséget. Törekedni kell a beszédérthetõségének kialakítására, fõleg a magánhangzók esetében.

A nyelvi kommunikáció megalapozása érdekében kívánatos, hogy értsék, ismerjék fel hány szó, rövid mondat grafikus képét, hozzájuk intézett leggyakoribb kérdéseket, közléseket.

b) A nagyothalló – gyermekeknél a beszédtartományban mért hallásveszteség 30–45 dB közötti, középsúlyos esetben 45–65 dB közötti, súlyos esetben 65–90 dB közötti hallásveszteséget mutatnak ki. A nagyothalló óvodás korú gyermekek az emberi beszéd, a környezeti hangok korlátozott felfogására, differenciálására képesek.

Beszédfejlõdésük késve, általában spontán (hallókészülék segítségével vagy anélkül), esetenként azonban csak speciális segítséggel indul meg.

A nagyothalló gyermekek óvodai fejlesztésében hangsúlyt kap a nyelvi kommunikáció megindítása, és/vagy fejlesztése a kommunikációs igény és tevékenység állandó erõsítése, a beszédértés, a szókincsfejlesztés, a szintaktikai elemek nyelvhasználatba építése, a beszédérthetõség folyamatos javítása, melynek eredményeként a nagyothalló gyermekek különbözõ mértékben közelítik meg a halló társak nyelvi teljesítményét.

A hallássérült kisgyermek eredményes fejlesztésének feltétele a gyermeket körülvevõ környezet minden elemében a nyelvi kommunikáció helyzetekhez kötött alkalmazása, szükség esetén a beszédértést és a konkrét megnyilvánulást segítõ egyéb eszközrendszerek használata, valamint a családi szociális háttér bekapcsolása a kommunikáció-fejlesztés rendszerébe.

c) A hallásukat mûtéti úton helyreállított/létrehozott (pl. cochlea implantált) hallássérült gyermeknél – egyik vagy mindkét oldalon végzett hallásjavító mûtét után – fizikai értelemben közel ép hallás mérhetõ.

Fejlesztésük stratégiája döntõen a beszédhallásra alapozott módszerek alkalmazásával történik. Beszédértésük, hangzó beszéd produkciójuk fejlõdése hasonlóságot mutat a hallók beszédfejlõdésével.

Fejleszthetõségük, fejlõdési ütemük döntõen függ a mûtét idõpontjától. a család aktív együttmûködésétõl. A minél korábban végzett hallásjavító mûtét elõtti és utáni pedagógiai habilitációs és rehabilitációs fejlesztés, szülõi támogatás, foglalkozás – valamint azzal párhuzamosan –, az audiológiai gondozás eredményezi a nyelvi fejlõdés gyorsabb, magasabb szintû elsajátítását.

Fejlesztésük kívánatos színtere az ép hallásúak környezetében van (többségi óvoda, szükség esetén logopédiai csoport). Teljesítményüket döntõen befolyásolja intellektusuk, esetleges – a pszichés fejlõdés zavara miatti –beszéd-, nyelvtanulási akadályozottságuk valamint a családi háttér, a fogadó intézmény integrációs szintje a speciális pedagógiai megsegítés.

d) A halmozottan fogyatékos hallássérült óvodás korú gyermekek esetében a hallás különbözõ mértékû csökkenésén kívül még más (esetenként mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy a pszichés fejlõdés zavara) fogyatékosság is súlyosbítja a fejlesztés lehetõségét. A velük való foglalkozás döntõen a szurdopedagógia és a társuló fogyatékosság gyógypedagógiai módszereinek kombinációival, egyéni fejlesztési terv alapján történik.

Fejlesztésüket eredményesen egyéni vagy kiscsoportos formában lehet megvalósítani.

 

Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek

 

Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében meghatározó és kívánatos a nem fogyatékos óvodás korúakkal történõ együttnevelés. A spontán tanulást, a társakkal való együttmûködést, a kommunikáció fejlõdését segítik azok az élmények, tapasztalatok és minták, amelyeket a gyermek a kortárscsoportban megél.

Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodni kell a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésrõl.

A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek

 

A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek sérülése általában már az óvodáskort megelõzõen, közvetlenül szülés után vagy kora gyermekkorban felismerhetõ. A jól szervezett és hatékony korai fejlesztés jelentõsen segítheti az óvodai beilleszkedést és az óvodaérettség elérését.

Óvodába lépéskor jellemzõ a bizonytalan nagymozgás, ügyetlen manipuláció, elõfordulhatnak sztereotip mozgások.

Szobatisztaság kialakulatlan, beszédértés gyenge, sok esetben a kommunikáció súlyosan akadályozott. Sérült a figyelem, a motiváció, az emlékezet és a kitartás.

A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében a kis lépések elvét alkalmazva, a gyermekekre jellemzõ cselekvésbe ágyazott gondolkodást figyelembe vevõ képességfejlesztés kellõ idõt, alkalmat kell, hogy biztosítson:

a) az alapmozgások, manipuláció kialakítására, fejlesztésére,

b) a minimális kontaktus, kooperációs készség, valamint a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztésére, a

gyermek egyéni szükségleteinek megfelelõen a szóbeli kommunikációt kiegészítõ, illetve helyettesítõ

módszerek, eszközök alkalmazásával történõ fejlesztésére,

c) a beszédindításra, a beszédmegértés fejlesztésére, az aktív szókincs bõvítésére,

d) a szobatisztaság, az alapvetõ önkiszolgálási szokások kialakítására,

e) az adekvát játékhasználat elsajátítására, a kognitív funkciók fejlesztésére.

Ezek kialakításánál kiemelt szerepe van a rendszerességnek, az utánzásnak, a gesztussal kísért, egyszerû verbális utasításnak, a zenének, a ritmusnak, a sok ismétlésnek.

A fejlesztés során a csoportos foglalkozásokon törekedni kell a megfelelõ motiváció fenntartására, a csoportban az egymáshoz való közeledésre, az egymás melletti tevékenykedés fejlesztésére.

 

 

 

Beszédfogyatékos gyermek: nyelvfejlõdési és beszédzavarok óvodáskorban

 

Beszédfogyatékos gyermek esetén a receptív vagy expresszív beszéd/nyelvi képességrendszer szervezõdésének fejlõdési eredetû vagy szerzett zavara miatt az anyanyelv elsajátítás folyamata akadályozott, a gyermek életkorától eltérõ.

 A beszédfogyatékos gyermek szenzoros, motoros vagy szenzomotoros problémája (expresszív diszfázia, receptív diszfázia, kevert típusú diszfázia, a folyamatos beszéd zavarai, logofóbia, centrális eredetû szerzett beszédzavarok, orrhangzós beszéd), illetve a beszédproblémákhoz társuló megismerési nehézségek és viselkedés zavarok miatt eltérõen fejlõdik.

Beszédfogyatékos az a gyermek, akit a szakértõi bizottság a komplex vizsgálata alapján annak minõsít.

A beszédfogyatékos gyermek óvodai nevelését megelõzheti a korai fejlesztés.

A nyelvfejlõdési és beszédzavarok az anyanyelvi fejlettség alacsony szintjében a beszédértés és észlelés nehézségében, kifejezõkészség nehézségében (szegényes szókincs, grammatikai fejletlenség), a beszédszervezõdés nehézségében (mondatalkotási készség nehézsége, összefüggõ beszéd kialakulatlansága), a beszédszervi mûködés gyengeségében, a beszédhangok tiszta ejtésének hiányában, az írott nyelv elsajátításának nehézségeit elõjelzõ kognitív képességzavarban (fonológiai tudatosság, taktilis, vizuális észlelés, verbális emlékezet zavarai), a verbális tanulás lassú fejlõdésében nyilvánulhatnak meg.

A beszéd- és nyelvi problémák súlyos zavara mellé társulhatnak részképességzavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia veszélyeztetettség) és magatartás problémák, amelyek nehezítik a gyermek beilleszkedését.

A fejlesztés az anyanyelvi nevelést középpontba állító, az aktív nyelvhasználatot segítõ, speciális terápiákat alkalmazó fejlesztési környezetben valósulhat meg a gyermek komplex állapotfelmérése alapján. A gyermek egyéni képességeihez igazodó intenzív fejlesztõmunka során fontos, hogy az ismeretszerzést sokoldalú tapasztalatszerzést biztosító módon, cselekvésbe ágyazott játékos módszerekkel tesszük lehetõvé, amely segíti a társas kapcsolatok kialakulását és a személyiség fejlõdését is.

Az óvodai nevelés, fejlesztés egész idõtartama alatt kiemelt feladat az aktív nyelvhasználat és kommunikáció kialakítása, az értelmi fejlesztés, a mozgás és észlelési funkciók, valamint a vizuomotoros koordinációs készség javítása, az érzelmi élet fejlesztése, speciális eszközök és módszerek alkalmazásával egyéni és kiscsoportos fejlesztési formában.

A speciális nevelés keretében biztosított fejlesztés segíti az iskolába lépéshez szükséges fejlettségi szint elérését. A gyermek fejlõdésérõl a szülõket folyamatosan tájékoztatni kell, a gyermek fejlesztése a szülõkkel való együttmûködés keretében, egyéni fejlesztési terv alapján valósulhat meg.

Azoknál a beszédfogyatékos gyermekeknél, akiknél több beszédprobléma együttesen fordul elõ, vagy a beszédfogyatékossághoz a testi érzékszervi- és pszichés fejlõdés zavara társul, az eredményes fejlesztés a logopédia és a társuló fogyatékosság módszereinek kombinációjával valósulhat meg.

 

Autizmus spektrum zavar:

 

Az autizmus spektrum zavarok meghatározó jellegzetessége a társas viselkedést, a kölcsönösséget igénylõ kommunikációt és a rugalmas viselkedésszervezést megalapozó kognitív készségek minõségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg. Az állapot hátterében az idegrendszer fejlõdési zavara áll. Az autizmus spektrum zavarral küzdõ gyermekre jellemzõ a kölcsönösséget igénylõ társas helyzetek megértésének és azokban való részvételének zavara, a beszéd szintjéhez képest károsodott kölcsönös kommunikáció, a rugalmatlan, sztereotip viselkedés, a viselkedésszervezés és kivitelezés zavara és az egyenetlen képességprofil.

Autizmus spektrum zavar minden értelmi szinten elõfordul, ami azt jelenti, hogy jelen lehet átlagos (vagy átlag feletti) intelligencia mellett épp úgy, mint értelmi sérüléssel együtt járva. A fejlõdési zavar átlagos, vagy átlag feletti intelligencia esetében is jelentõsen befolyásolja, áthatja a gyermeki fejlõdést, megváltoztatja a megismerés folyamatát és a társas viselkedés fejlõdését, ezért sérülés-specifikus fejlesztésre minden érintett gyermeknek joga és szüksége van. Az autizmusban a beszédfejlõdés gyakran megkésik, súlyos esetekben nem alakul ki beszélt nyelv. A központi probléma azonban nem a nyelv hiánya, vagy megkésett fejlõdése, hanem a funkcionális, kölcsönös kommunikáció sérülése. Az alapvetõ problémák közé tartozhat a nyelvhasználat színvonalától függetlenül, hogy hiányozhat a kommunikáció és a beszéd hasznának, hatalmának megértése, vagyis hiányozhat annak megértése, hogy mások érzéseit, gondolatait, tetteit kommunikáció útján befolyásolni lehet.

Az autizmus spektrum zavarral küzdõ kisgyermek lehetõ legkorábbi diagnózist követõ habilitációs terápiája megelõzheti egyes tünetek kialakulását, enyhítheti a fejlõdés devianciáját. Ennek eredményeként a nembeszélõ, vagy megkésett beszédfejlõdésû gyermek (ha mentális szintje megengedi) óvodába lépéskor már rendelkezhet korlátozott

mennyiségû, de célszerûen használt augmentált – vizuálisan segített – kommunikációs eszköztárral. A gyermek a szociális interakció csecsemõkori fejlõdési szintjének megfelelõ egyes képességeket segítséggel használhat, és a kölcsönösséget igénylõ társas viselkedési helyzetekben, illetve környezetében az egyéni fejlesztéshez szükséges viselkedéselemekkel képességeitõl függõen rendelkezhet.

A korai speciális terápia hiányában ezek lesznek az óvodai fejlesztés fõ céljai, kiegészítve a viselkedésproblémák, viselkedés- és gondolkodási készségek terápiájával, szükség esetén a korai elemi készségek kialakításával (szobatisztaság, rágás-evés, önkiszolgálás) fejlesztésének elemeivel.

A jó értelmi képességekkel rendelkezõ, jól beszélõ autizmus spektrum zavarral küzdõ kisgyermekek számára is a kommunikációs, szociális és kognitív habilitációs terápia az óvodai nevelés elsõdleges feladata. Ennek érdekében az óvodai nevelés, illetve ideálisan a szülõkkel való együttmûködés eredményeképpen az egész ébren töltött idõ – különösen a természetes élethelyzetek – használandóak a fejlesztésre.

 Az óvodai fejlesztés alapja minden esetben pszichológiai képességmérés. A fejlõdési szint és szociális alkalmazkodás követése egyéni felméréssel történik, speciális eszközök és módszerek használatával, egyéni fejlesztési helyzetben megalapozva. A gyermekek szükségleteinek megfelelõ fejlesztéséhez az óvodai környezet megfelelõ kialakítása, és a speciális módszerekben képzett szakember vagy fejlesztõ asszisztens jelenléte szükséges.

 

 

 

A fejlõdés egyéb pszichés zavarával (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozás zavarral) küzdõ gyermek

 

A sajátos nevelési igényû gyerekek e csoportját a különbözõ súlyosságú és komplexitású – az ismeretelsajátítást, a tanulást, az önirányítás képességeinek fejlõdését nehezítõ – részképesség-zavarok, vagy azok halmozott elõfordulása jellemzi. Az érintett gyermekek az átlagnál nehezebben viselik el a várakozás és a kivárás okozta feszültségeket, a váratlan zajokat. Aktivációs szintjük erõsebben ingadozik, nyugtalanabbak. Fokozottabban igénylik a tevékenységet meghatározó állandó kereteket, szabályokat, valamint a pozitív visszajelzést, a sikeres teljesítmények megerõsítését, a dicséretet. A kognitív, az emocionális-szociális képességek eltérõ fejlõdése a sikeres beilleszkedést, az iskolába lépésre való felkészülési folyamatot késleltetheti.

 

Az óvodai nevelés és fejlesztés során kiemelt feladat:

 

  • a gyermek szakértõi bizottsági véleményében foglaltakra alapozva a részképesség-zavarok egyéni fejlesztési terv szerinti korrekciója és kompenzálása tudományosan megalapozott szakmai módszerek alkalmazásával.
  • A fejlesztés szakmai teamben, és a szülõ aktív bevonásával történjen.
  • megelõzni a teljesítménykudarcokra épülõ másodlagos zavarok, inadaptív viselkedés kialakulását
  • megalapozni az eredményes iskolai elõmenetelhez szükséges készültséget.
  • Az egyéni fejlesztési terv célkitûzéseinek megvalósulását idõszakosan, az ütemezési fázis befejezését követõen ellenõrizni kell, és amennyiben szükséges, a fejlesztés további menetét erre alapozva kell meghatározni.
  • Az egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitáció a pszichés fejlõdési zavar jellegét megállapító, komplex – gyógypedagógiai, pszichológiai és orvosi – szakértõi véleményben             foglaltak alapján történik
  • Beóvodázást megelőző családlátogatás és a beszoktatás során kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermekek megismerésére.

A szülőkkel kialakított partneri kapcsolat során őszinte véleményt kell elvárni a szülőktől, és nyújtani a család számára a gyermeke fejlettségéről, esetleges fejlődési zavarairól.

  • Az egyéni fejlesztés érdekében megfelelő szakember, nevelési tanácsadó segítségét kell kéri a gyermek vizsgálata és szükséges egyéni fejlesztése érdekében.

(szakorvos, gyógypedagógus, pszichológus, logopédus stb.)

  • Azoknak a gyermekeknek a számára, akik óvodai körülmények között, közösségben nevelhetők, biztosítjuk az integrált óvodai nevelés lehetőségét.

 

A szociálisan hátrányos helyzetben lévő gyermekek nevelése során az a célunk, hogy a gyermekvédelmi törvény szellemében biztosítsuk minden rászoruló gyermek óvodai felvételét, és gondoskodjunk arról, hogy napközbeni ellátásuk biztosított legyen.

 

Feladatunk, hogy:

 

  • Fejlesztésükhöz szükséges anyagi és nevelési támogatásban részesüljenek (pl.: kedvezményes étkezési térítési díj az önkormányzat rendeletének megfelelően)
  • A családon belül őket ért negatív nevelési hatásokat, hospitalizációt az óvónők egyéni gondoskodás útján, gazdag érzelmi kapcsolat során kompenzálják. Fontos, hogy a csoportban dolgozó felnőttek szociális érzékenységgel, empátiával, elfogadóan forduljanak a gyermekek felé.

 

A védőnői szolgálattal való együttműködés az óvoda alapvető érdeke. A védőnő az a szakember, aki legjobban ismeri a község 3 éves kor alatti gyermekeit, fejlettségüket és a család helyzetét.

Szakmai segítségnyújtása alapozhatja meg az ilyen irányú családi szükségletek pontos feltérképezését.

 

 

 

XI. A PROGRAMHOZ KAPCSOLÓDÓ SZAKMAI DOKUMENTUMOK

 

  • Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja
  • 2011. CXC évi törvény a Nemzeti Köznevelésről
  • 20/2012 EMMI rendelet
  • 25/2012 módosított EMMI rendelet
  • A nemzetiség óvodai nevelésének irányelve
  •  32/2012. (X.8.) EMMI rendelet 1 sz. melléklete: A Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve
  • SZMSZ
  • Házirend
  • Alapítóokirat
  • Csoportnapló
  • Gyermekek egyéni fejlettségét mutató lap
  • Éves munkatervek
  • Zöld ovis dokumentációk
  • Az aktuális pályázatoknak megfelelő dokumentáció

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

XII. ÉRVÉNYESSÉGI NYILATKOZAT

 

 

A helyi nevelési program érvényességi ideje:

 

A nevelőtestület határozata alapján érvényes: …………………….

 

A helyi nevelési program módosításának lehetséges indokai:

 

 

  • Hálózatbővítés, leépítés
  • Törvényi változások
  • Szervezeti átalakulás
  • Ha a nevelőtestület más program bevezetéséről dönt
  • Ha egyéb érdekegyeztető fórum, módosítást javasol
  • Ha az alapprogram módosításra kerül

 

Előírás a programmódosítás előterjesztésére

 

  • Írásbeli előterjesztés az óvoda nevelőtestületének
  • Részletes szóbeli előterjesztés nevelőtestületi értekezleten.

 

 

 

 

 

 

 

 

LEGITIMÁCIÓS ZÁRADÉK

 

 

Elfogadta:

 

….…………………………………              PH.                  dátum:

    a nevelőtestület képviseletében

 

 

Véleményezte:

 

………………………………………                                              dátum:

            szülői szervezet képviselője

 

 

Egyetértését nyilvánította:

 

….…………………………………              PH.                  dátum:

 Német Kisebbségi Önkormányzat

Pusztavám

 

 

Jóváhagyta:

 

….…………………………………              PH.                  dátum:

Brücklné Staudt Mónika

Tagóvoda-vezető

 

 

A legitimáció eljárás alátámasztását igazoló dokumentumok:

 

  1. A nevelőtestület döntéséről készült jegyzőkönyv, mely ………… számú határozatával elfogadta a helyi nevelési programot, iktatószáma ……………
  2. A szülői szervezet véleményét bemutató ………….. iktatószámú jegyzőkönyv.
  3. Fenntartói döntés a helyi nevelési program jóváhagyásáról……….. számú határozata, kelte: ………………, ………………….. intézményi iktatószámon.

 

 

Pusztavám, 2013. ………március 31.…………..

 

 

 

                                                                                              …………………………………

                                                                                                          tagintézmény vezető

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

 

  1. Óvodai nevelés országos alapprogramja 137/2012 (Kormányrendelet)
  2. Nemzetiség óvodai nevelésének irányelvei
  3. Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvei
  4. Petrovics István: Pusztavám múltja és jelene (1996)
  5. Nagy Jenőné: Óvodai programkészítés, de hogyan? (OKI 1997), Óvodai nevelés a művészet eszközeivel
  6. Bencze Györgyné: Programkészítés az óvodában (1997)
  7. Rist Lilla: Családi krízisek (Nők Lapja 1997/31.)
  8. Dr Füle Sándor: Az óvoda és a család együttműködésének fejlesztése (Óvodavezetők kézikönyve II.1995)
  9. Pereszlényi Éva: Az óvodák szakmai fejlesztése, Budapesti Tanítóképző Főiskola (1994.)
  10. Bekér Endre: A Nemzeti Alaptantervről az iskolai nevelő- oktató munka tevezéséig (OKI 1996)
  11. Dr Füle Sándor: A pedagógiai program készítése (OKI 1997)
  12. Trencsényi László: Az óvoda, az óvodások társadalmi környezetéről - egy átalakuló társadalomban (Óvodavezetők kézikönyve IV)
  13. Hajnal Sándorné: A programkészítés csínja-bínja (Óvodavezetők kézikönyve IV)
  14. Kovácsné Gongó Katalin: A vezetői munka hatékonyságának növelése (Óvodavezetők kézikönyveIV)
  15. Czakó Péterné: Aki megáll, az lemaradt! (Óvodavezetők kézikönyve IV)
  16. Dr Benedek István: Pedagógiai vezetés, a vezetés pedagógiája (OKKER 1995)
  17. Deli Andrásné - Nagy Jenőné: Útmutató a nemzeti etnikai kisebbségi óvodák helyi nevelési programjának elkészítéséhez
  18. Négyszínvirág - A Vésztői Napközi Otthonos Óvoda helyi nevelési programja
  19. Az óvodai élet, Óvodai nevelés és a Köznevelés témához kapcsolódó cikkei
  20. A kisgyermek könyve 3. a környezettudatos állampolgári magatartás megalapozása az óvodában
  21. A kisgyermek könyvek 2. A környezeti nevelés közügy

TARTALOMJEGYZÉK

 

 

 

A tagóvoda adatai                                                                                                                2

Bevezető                                                                                                                              3

I. GYERMEKKÉP, ÓVODAKÉP                                                                                                4

II. AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI                                                                                     6

2.1. Az óvodai nevelés általános nevelési feladatai                                                             6

2.1.1. Az egészséges életmód alakítása                                                                               7

2.1.2. Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés                                                          8

2.1.3. Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása                                  9

2.1.4. Német nemzetiségi óvodai nevelés                                                                          10

III. AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAINAK MEGVALÓSÍTÁSA                                              10

3.1. A gyermekek gondozása, testi szükségletük, mozgásigényük kielégítése                   10

3.1.1. A gyermekek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése                           12

3.1.2. A gyermekek fejlődéséhez, fejlesztéséhez szükséges egészséges környezet

biztosítása                                                                                                                          13

3.2. Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés megvalósítása                                   15

3.2.1. Az érzelmi biztonságot nyújtó szeretetteljes, családias légkör megteremtése

beszoktatástól az óvodáskor végéig                                                                                  15

3.2.2.      A gyermek- gyermek, felnőtt- gyermek, felnőtt - felnőtt pozitív érzelmi

töltésű kapcsolatának kialakítása, az érzelmekre épülő kapcsolatteremtő és

megtartó képességek formálása, erősítése                                                                       17

3.3. Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása                                  20

3.3.1. Az óvodai anyanyelvi nevelés célja                                                                         21

3.3.2. Általános feladataink                                                                                               21

3.3.3. Értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása                                                            22

3.4. Német nemzetiségi nevelési feladatok megvalósítása                                               23

3.4.1. Német nemzetiségi nevelési feladatok                                                                    23

3.4.2. Feladat                                                                                                                    23

3.4.3. Nemzetiségi óvodai nevelés irányelvei                                                                   25

IV. A PROGRAM NAPIRENDJE                                                                                           27

4.1. Javaslat a gyermekek napirendjének elkészítéséhez                                                28

V.  AZ ÓVODAI ÉLET PROGRAMJAI ÉS A NEVELŐTESTÜLET

FELADATAI                                                                                                                        29

5.1. Népi és óvodai hagyományok ápolása, népszokások, ünnepeink                              29

5.2. A néphagyomány tartalma az egyes tevékenységformákban                                     29

5.3. Az óvodában ünnepelhető jeles napok időrendben                                                   30

5.4. Zöld óvoda                                                                                                                  31

5.5. A néphagyomány ápolás tartalma korcsoportonként                                                 32

5.6. Betakarítás, szüret                                                                                                     33

5.7. Márton nap                                                                                                                 34

5.8. Advent                                                                                                                       35

5.9. Farsang (vízkereszttől hamvazószerdáig)                                                                       36

5. 10. Nemzetiségi hét                                                                                                      37

5.11. Húsvét                                                                                                                      37

5.12. Március 15.                                                                                                               37

5.13. Tavaszköszöntő                                                                                                        38

5.14. Apukás barkácsdélután                                                                                            38

5.15.  Május 1.                                                                                                                   38

5.16. Édesanyák köszöntése, évzáró                                                                                 38

5.17. Gyermekhét                                                                                                              39

5.18. Óvodai búcsúzás az iskolába készülőktől                                                                 39

5.19. Majális – Juniális                                                                                                      39

VI. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGFORMÁI ÉS AZ

ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI                                                                                      40

6.1. Alapvető tevékenységek                                                                                            40

6.1.1. A játék. Tevékenységekben megvalósuló tanulás                                                   41

6.1.2.Verselés, mesélés                                                                                                     52

6.1.3. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc                                                                  56

6.1.4. Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka                                                                    60

6.1.5. Egészségfejlesztés                                                                                                   64

6.1.6. Mozgás                                                                                                                    66

6.1.7. A külső világ tevékeny megismerése                                                                      71

6.1.8. Munkajellegű tevékenységek                                                                                  75

6.1.9.  A tevékenységekben megvalósuló tanulás                                                            78

VII. AZ ÓVODA KAPCSOLATRENDSZERE                                                                          79

VIII. A PROGRAM ERŐFORRÁSAI                                                                                    84

IX. A PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ  SZÜKSÉGES

ESZKÖZÁLLOMÁNY                                                                                                          87

X. SAJÁTOS FELTÉTELEK, SPECIÁLIS FELADATOK                                                        89

10.1. Gyermekvédelmi munka                                                                                         89

10.2. Nevelési időben szervezett speciális szolgáltatások                                               92

10.3. Sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése és a szociálisan hátrányos

helyzetben lévők differenciáló fejlesztése, fejlesztésének elősegítése                           93

10.3.1. A sajátos nevelési igényû gyermekek sérülésspecifikus fejlesztésének

elvei, feladatai  óvodai nevelés során                                                                             98

XI. A PROGRAMHOZ KAPCSOLÓDÓ SZAKMAI DOKUMENTUMOK                                   115

XII. ÉRVÉNYESSÉGI NYILATKOZAT                                                                                 116

LEGITIMÁCIÓS ZÁRADÉK                                                                                               117

FELHASZNÁLT IRODALOM                                                                                             119